Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

138 mára 3 utcakapitény és 3 bakter vásárőrül rendeltelik ki. akiknek kötelessége lesz „a kértevő és botránkoztató személyekre éjjel nappal szorgalmatosan vigyázni, a vásárokban szQnlelen kerülni és ha olyan rossz kártevő személyi, bicskést, veszekedő!, vagy káromkodót megtalálnak, az árlstomba béhajtanl." A vásári rendtartás további pontjai a hell vásárokra érvényes rendelkezéseket tartalmazzák. E rendelkezések érdekesen állítják elénk a tanácsnak a helybeli lakosság érdekelt célzó törekvését. Szokásban volt, hogy egyes vidéki lakosok, hogy a helypénzfizetést elkerüljék, valamelyik városbeli Ismerősükhöz állanak be szekerükkel. Az ilyen vidéki szekereket nem szabad ezentúl befogadni, hanem a piacra kell utasítani. A rendelet ellen vétő első esetben kétszeres helypénzzel és 24 pálca büntetéssel sujtatik. Második esetben a büntetés kétszeres, azután, háromszoros. 139 A heli vásárokon d. e. 10 óra előtt csak a helybeliek vásárolhatnak, de nekik sem szabad nagy mennyiségben vagy egész kocsival árúkat lefoglalni, hogy aztán nyereséggel tovább adják „amint a piacon ülő kofák szokták cselekedni." A vidékiek csak 10 óra után vásárolhatnak Ha a helybeliek közül valaki ezt a rendelkezési ki akarná játszani és a maga nevében vidéki ösmerőse számára vásárolna „az olyan ember mint a közrendeléseknek a megrontója, mindannyiszor valahányszor azt cselekedné, 24 pálcával fog megbüntettetni." A tanácsnak gondja volt rá, hogy az eladók a hivatalosan megállapított árakat túl ne léphessék. „ A piacon egy oszlop fog a város által felállíttatni, melyre mind a nagyobb, mind a heli vásárok napjain egy tábla függesztetik, melyen mindennemű limitátiók kiiétetnek, elmúlván pedig a vásár, a tábla levétetik és jó helyre tétetik és arra a vásárok árendátorainak légyen legfőbb 140 gondjuk." A vidéki zsidók, habár azt állítják, hogy a makói zsidó kommuniláshoz tartoznak, ha családjuk más helyen lakik, idegeneknek tekintetnek és a helypénzt megfizetni tartoznak. A helybeli vasárús. akinek vidéken Is van üzlete, egyik sátra után nem fizeti a helypénzt, de a másik után mint vidéki tartozik megfizetni. Végül: „A vásárra, vagy piacra kocsival vagy szekérrel jövő vidékiek, a magok vonó marháiktól, melyeket a legelőmezőre kihajtanak, mindenik egy darabtól 24 órára 1 kr.-t fizetni tartoznak. Ezen fúpénz is a vásárok árendátora jövedelméhez tartozik." (Tanácsülési Jkv. 1796:26) E rendelkezésnek kivétel nélkül a helyi piac védelmét szolgálták, a tanácsnak érdekében állott, hogy a város lakói számára a piacon előnyöket biztosítson. A rend fentertásán kívül a vá8árbíráknak arra Is vigyázniok kellett, hogy éretlen, az egészségre ártalmas gyümölcsöt ne hozzanak 141 forgalomba. A korcsmákban erős italokat, különösen égetett bort nagyobb mennyiségben ki ne mérjenek. (1789:25.) Húst csak a hússzékek bérlői árúsíthattak, ha más valaki nyershúst árult, az árut elkobozták. A vásár- és székbíráknak arra is vigyázniok kellelt, hogy esek friss áru kerüljön forgalomba. A makói vásárok színes képét érdekesen állítja elénk egy vásári helypénzszabályzat, amely 1824. márc. 30-án a cédulaház számára készült és ez újonnan megállapított alacsonyabb tarifát tartalmazza. (Püsp. Irattár 1824. Lajstromozatlan iratok.) Vásári Tariffának az T N• Vármegye által tett leszállítása 30. márc. 1824. (Cédula Ház részére.) Legkevesebbet fizet a nem árulás végett jött üres kocsi, minden ló vagy ökör után 1 kr.t. Aki háton árulja a portékáját, 4 kr.-t fizet. Ilyenek a gyolcs, csipke, sáfrány és más apróságot árulók. A lakatos, köszörűs, könyvkötő, szíjgyártó és fésűs 10 kr.-t fizetnek. 39