Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

142 A gombkötő, csizmadia és kötélverő taksája 15 kr. A ruhaszabó, «zűrszabó, posztós, pokrócos, szűcs, varga, kalapos, üveges, asztalos 20 kr.-al szerepelnek. Egy görög 50 kr-1 (izet, a vásáros (vaskereskedő) ugyanannyit, a mézeskalácsos 40 kr.-1. Vidéki árus nagyobb portékával, vászonnal, szappannal terhelt kocsival 20 kr-.t, gyolcsos lót egész kocst után 20 kr.-t, azonkívül lovanként 3 kr t. Fazekas 40, lirol 50 kr-t, timár 30, rézműves 36 kr.-t. rosta vagy szitaáruló 24 kr.-t; a háton áruló késes 4 kr.-t, a kocsival biró 15 kr.-t. A hálás zsidó taksája 4 kr, a sátorosé 20 kr. Legtöbbet 1 forintot „az asz8zonyi ékességet t. I. kalapot, fejkötőt áruló" fizet. Akik a Maroson szállitották árujukat, nem is szállanak ki hajóikból, hanem ott ütötték fel sátrukat. Aki „Marosi hajón" (nagyhajó) árul, 50 kr helypénzt fizetett, a halászhajón áruló 20 kr-t, a csónakon áruló pedig 2 kr-t. Külön dijat kellett a gabona és az eladás 143 végett behajtott állatok után is fizetni. „Az árulás végett béhozalott gabonaméréstől vékapénz egész napra 4, félnapra 2 kr, félnapnál kevesebb időre egy és fél kr. Eladattatott akárminemű marhától cédulapénz fejében 1 kr. Árulás végett béhajtatott akármiféle vidéki marhától 3 kr, sertéstől 2 kr. juhtól 1 kr. Az el nem adhatott akárminemű marha kihajtóstól semmi." Ideírunk néhány adatot a XVIll. század utolsó évtizedeiben érvényben volt árakról 1787. aug. 15 én a gabona piaci ára a következő. Egy köböl búza 3 It 10 kr, az árpa 1 ft. zab 45 kr. köles t ft 15 kr. A húsárakat 1780-ból ismerjük. E szerint Kapitány Ferenc mészárosmesternél 1 font marhahús 5 kr, 1 font juhhús 8 kr, a faggyú fontja 10 kr. Egy bundának való juhbőr 1 ft. 1794 ben 1 mázsa faggyú 12 ft. 1795-ben 1 sajt 30 kr, 1 ilce vaj ugyanannyi. 1798-ban 2 drb nyúl 1 ft-ért kelt el. A makói piacon egy jó közönséges 144 kenyér éra általában 30-32 kr. a szép linzt itcéje 4 krajcár. A Ibkosság számának növekedésével egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert Makó országos és hetivásárai. A hetivásárok befolyást gyakoroltak az árak egészséges kialakulására, ez országos vásárok révén pedig bekapcsolódik a város a külföldi kereskedelembe is. A vállalkozói kedv sohasem hiányzott a lakosságban, a só és gabonaszállító hajók közvetitői voltak messzi vidékek terményeinek. Sertésekért Szerbia piacait is felkeresték a makóiak és velük élénk kereskedést űztek az egész országban. Szirblk Miklós (i. m. 38 !.)' a XIX. század első évtizedeiben nagy jelentőséget tulajdonít Makó vásárainak. A hetivásárok gabonaforgalmát mindjárt a szegedi és gyulai vásároké után teszi. A többi élelmiszer dolgában pedig csak a szegedi piac előzi meg Makót. Országos vásárai közölt a baromvásárok híresek, amelyeket a megyei gazdálkodókon kí145 vül Pest, Fejér és Veszprém vármegyék kereskedői is felkeresnek A makói piac jelentőségét a II. József idejében működő adóősszeírási bizottságok is kiemelik. Az egyesített Békés-Csongrád-Csanád vármegyében Gyula és Vásárhely mellett forgalmánál fogva csak Makó tekinthető igazi városnak. A többi piaccal biró helység, mint Szarvas, Békés. Szentes, Csongrád és Tornya, csupán névleg különbözik a közönséges falvaktól, városi életnek ott semmi nyoma, lakói mezőgazdasággal foglalkozó parasztok. (Bécsi Kamarai Ltér. Fasc. 18.757. N. 1212—1213.) 40