Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

J30 önönmagok a molnárok kl ne vegyék, hanem a gazdák élfal mérettessen ki, 7, 8. A vámol a molnárok ns tartsák vékákban, hanem azonnal a hombárba töltsék, mivel az eddigi szokás sok alkalmat adott nekik a csalárdságra. A vízimolnárok szemmeltarlására állandóan gondja voll a tanácsnak, mert sok tiltott dolgot cselekedtek. Gyakran összejátszottak a szegénylegényekkel, elrejtették s ha kellett a Maroson átszállították őket. A hegybírói intézmény a hegynélküli Makón is korán meghonosodott, felállítását a város virágzó szőlőtermelése tette szükségessé. ök voltak a város körül sűrűn elterülő szőlők fe'ügyelői, alárendeltjeik a csőszök és szőlőpásztorok. Működésüket a tanács 1791-ben Kovács Ferenc és Koczka István megválasztása alkalmával, akik az Innenső Jángor hegybirái voltak, újból szabályozta. Ugy nekik, mint a többi hegyblráknak kötelességük lesz arra vigyázni, hogy 13lazon rendelések, „melyek a szőllőknek kértül való megtartósára szükségesek, beteljesíltessenek. Jelesen pedig, hogy a szőllök árkai mindenkor jó állapotban legyenek, a csőszök és pásztorok úgy amint illik vigyázzanak, ha pedig vagy egy vagy más részben fogyatkozást az engedetlenség miatt találnának, azt a város Elöljáróinak bejelentsék, hogy az engedetlenek megintessenek és kötelességük teljesítésére hatalommal is kényszeríttessenek. A csőszök és szőlőpásztorok tartoznak a hegybíróktól egyenesen függeni és annak parancsolatónak engedelmeskedni. Ha valamely jószág a szőllőben találtatik, azon jószágért a csőszök vagy pásztorok a gazdától 3 kr. t vehetnek, ha pedig valaki önként bévezeti a szőllőbe. minden darab jószágtól 7 kr.-t fizessen, ezen fizetést pedig a csőszök a hegybírók hatalmával is megvehetik. A Hegy-Bíráknak különös kötelességük lészen, hogy a szőllök árkai 132 jó siótusban legyenek, melyre szükséges az árkokat a gazdák közt felosztani, a feloszlott árkokat megásatni, ha pedig valamely gazda a maga árkát meg nem ésné, annak zálogját veheti, ha pedig arra. hogy zálogot vett, valaki az árkát meg nem ásná, akkor a hegybíró fogadhat embert, akivel ezen árkot megásassa, melyet az akié volt az árok, tartozik megfizetni, ha pedig megfizetni nem akarná, azt a Hegybíró a városházénál jelentse be, aki azonkívül, hogy az árok ásatásáért való fizetésnek megadására fog kényszeríttetni, az előbbeni engedetlenségért pálcával is meg fog büntettetni . . Ez az intézmény nem szűnt meg a szőlőtermelés hanyatlásával, a hegybírók mint a csőszök és pásztorok felügyelői továbbra is megtartották hatáskörüket a város külterületén. 133 Vásárok a Marosparton. A felszabadulás után újratelepült -város gazdasági fellendülése elsősor. ban a régi vásártartási jog felújításától függött. A tanács mindig ebben látta Makó városi jellegét, régi privilégiumai közt ennek elvesztését fájlalta leginkább a város. Nem is késett sokéig a régi jog elismerése, 111. Károly 1724-ben megengedi Judika, Szent István és Erzsébet napján országos vásárok tartását, majd a negyedik (Szent Iván napi) vásár jogét ís megszerzik pénzen a város földesurától. Igazi jelentőséggel a kirakodó vásárt megelőző baromvásárok bírlak, amelyeknek megtartásáról külön intézkedett a tanács. (Városi .Levéltár. 1784 Tanácsülési Jkv.) A termények értékesítésében és a lakosság ellátásában nagy szerepe volt a Marosparton tartott gabona, barom- és kirakodóvásároknak. A vá-