Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

134 ros nehény üzlele korántsem volt alkalmas a megye községeinek iparcikkekkel való ellátására, »61 maguk a kereskedők is messzi vésérokon szerzik be portékájukat. Makói szekeresek még a budai vésérokon is megfordulnak, mezőgazdasági terményeket szállítva oda magukkal, viszszatérőben pedig üres szekereiken teksztil és vasérút hoznak a helyi kereskedőknek. A Makóról irányuló kereskedelem főútvonala még mindig a Maros folyó volt, de mér a fontosabb pósta és or8zágútakon is sűrűn találkozunk makói szekerekkel. Élénk összeköttetés állott fenn Erdéllyel, a legfontosabb cikkek: gabona, dohány, gyapjú és bőrök. A visszatérő hajó fát, vagy gyümölcsöt hozott magával. A vízikereskedés nagyvállalkozói jobbára zsidók, akik ellen gyakran panaszkodik a hajó kiszolgáló személyzete. Farkas zsidó 1790-ben 2 ezer köböl zabot szállított Aradra. A személyzetet napi 3 mérjással fogadta 135 fel. bérükből azonban 137 ft. 54 kr-t és a hajó leeresztési díját, 14 ft.-ot visszatartott, ezért 30 társuk nevében is panaszt emelnek ellene Kása Miska, Nagy Pista, Bika János, Bakos Ferke, Gyöngyharmat Mátyás és Beleznai András hajóslegények. (Püspöki Irattár 1790. Iratok.) Erdélyből épületfát és meszet is szállítottak. A zsidók szekéren járják be a falvakat, ahol bőröket szednek össze, emivei Makón kereskednek, sőt Pestre is elszállítják őket. 1784-ben a Mojses Löbl Borbéli Radi8ovics János szegedi kereskedőtől szerzi be portékáját. E cikkek közt szerepel a késmárki vászon, fejér gyolcs, kék mirli gyolcs, kék orosz gyolcs, eperjesi vászon, abrakos tarisznya, lengyel vastag vászon. A városi tanács főgondja a város érdekeinek képviselete, a vásári jövedelmek biztosítása és a vásári rend fenntartása volt. A tanács a várost illető 4 országos és 2 heti vásárt a legtöbbet Ígérőnek rendesen 3, vagy 136 4 évre bérbeadta. n bérösszeget negyedévi előleges részletekben kellett fizetni. A bérlőt illette a kialkudott bérösszeg fejében a vásári helypénz, amelynek nagyságát a tanács határozta meg. A cédulahézhoz a tanács megbizottakat küldött ellenőrzésre és lovas cselédeket a rend fenntartására. 1789—1792-ig Pap Mihály bérelte az országos és heti vásárokat 3 évre évi 443 ft. bér fejében. 1792-től 1796-ig Kusz János bérli évi 754 Rf-ért. 1796-tól 1800 ig mint legtöbbet igérő Szüts Ferenc bérli a vásérokat 680 ftért. (Tanácsülést Jkvek 1789, 1792. 1796.) A bérlőknek a lovascselédek mellett a vásárbírák és a székbtrák segítettek a vásári rend fenntartásában. A helypénzfizetési leggyakrabban az idegen tutajosok játszották ki. A tanács a vásárbérlők ismételt panaszára 1794-ben el is rendeli, hogy „valamint más nemes városok és helvséaek határaiban, ahol arra ren137-delt kikötő és áruló helyekért bizonyos taksza fizettetik, úgy itten is határunkban, akármely helyen is áruitasson a vízen (ide nem értvén *csak egyedül a pihenésO egy egész láptul 20 kr. fizettessék..." (Városi Lt. 1794:24.) A XVIII. századi makói vásárokról az 1796. évben felújított vásári rendtartás intézkedései tartalmaznak érdekes adatokat. A vásároknak 1796. szeptember 27-én tartott bérbeadása alkalmával a tanács újonnan elrendeli az eddigi vásári rendnek a 3 templom előtt való kihirdetését. E rendelkezés első két pontja az országos vásárokra vonatkozik. E szerint a baromvásér napján a gyalogvásárban nem szabad árulni, hanem csak a kővetkező napon. Az elöljáróságnak mégis jogában lesz a szükséghez kéjest az első napon is az árulást megengedni „és mikor a gyalogvásár megeresztetik, dobszó által fog az iránt jel adatni, melyet a város log megszerezni. A vásár tarta38