Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

122 Koldusbíró, malombfró, hegybíró. A városi lanécsról szóló cikkünkben rámulattunk a helyi közigazgatás néhány oly szervére, amelyeknek hosszabb-rövidebb időre való életrehfvását az időnkint felmerülő szükség tette indokolttá. E hivatalok viselőit a tanács a köznépből jelölte ki, bírói elmet adott nekik, hogy a rájuk bízott felügyeletet több kedvvel és nagyobb súllyal lássák el. A helyi közigazgatás ez alacsonyabb szervei közé tartozott a címben jelzett koldusbíró, malombíró és hegybíró hivatala is. A koldusbíró a koldusok felügyelője volt és a városi tnnécs által kiadott utasítások szerint járt el. Makón a koldusbírói állás szervezését II. Józsefnek egy 1788 ban kiadott rendeletével hozhatjuk kapcsolatba. E rendelet a helybeli tanácshoz is megérkezett és a koldulás örve alatt az egész birodalomban elhara123 pózolt visszaéléseket volt hívatva megakadályozni. A városi tanács a koldulást e rendeletnek megfelelőleg a következő módon szabályozzaKoldulni csak a jegyzékbe felveit helybeli koldusoknak szabad hetenként kétszer, szerdán és szombaton. Aki más napokon koldulásban találtatik, azt árestomba kisérik. A kol dusok ellenőrzésére kél koldusbírót rendelnek, egyet a katholikusok és oroszok, egyet a reformátusok száméra. Hogy a koldusok a város öszsze8 részeiben megfordulhassanak, szerdán a katholikusok és oroszok bíréjuk felügyelete alalt a nagyhidon túl az újvárosi részeken kolduljanak, a reformátusok pedig a nagy hídon innen a belső városban, szombaton pedig helyet cserélnek. A koldusok nem mehetnek széjjeloszolva a házakba, hanem csak együttesen bírójuk felügyelete alalt. Mindkét koldusbíró .pixist" hordozzon magával a pénzbeli alamizsna összegyűjtésére. A pixist ez illetékes lemplomgazdá124 nak kell átadni, aki abból 6 kr. t a templombell szegények perselyébe lesz, a többit a koldusok közt arányosan elosztja. A természetbeni alamizsnát e koldusbíró osztja szét arányosan a felekezetbeli koldusok közölt. A csavargó, szemtelen koldusokat. akik a jegyzékbe nincsenek felvéve, a koldusbíró kísérje éreslomba. A rend érdekében más napokon a koldusoknak alamizsnát adni nem szabad. E rendelkezéssel a tanács megszüntette a koldulás körül tapasztalt visszaéléseket. A koldusbirói intézmény ma is ismeretes Makó város koldustársadalmában. A malombfróság felállítását a malmok számának növekedése és az őrlés körül történt visszaélések tették szükségessé. A marosi malmok mindig fontos szerepet játszottak a város éleiében. A város 1753-ikí térképe két vízimalmot tüntet fel. Ugyanezt látjuk a Maros 1756 ban készüli hajózási térképén is (bécsi hadilevéltár B IX b 176) azzal a megjegyzéssel, 125 hogy Makó előtt 2 régi gát okoz nehézségeket, magánál a városnál pedig 2 malommal és 3 gáttal kell a hajó kormányosának számolni. Tárnoknál éppen a folyó hajlásában van egy vízimalom, amely mellett csaknem lehetetlen elhaladni. A XVIII. század utolsó éveiből a következő vízimolnárok nevét Ismerjük: Széli Ferenc, Bernát Ferenc, Balogi Mihály, Kis György, Szabó András, Magyar Mihály, Nagy István, Dobsa Sóndor, Dobsa István. Szárazmalma van 1796ban Sánta Szabó Ferencnek. 1807-ben 11 vízimalom őröl a Maroson. Tulajdonosaik nevét is ismerjük. Saátor János, Janovics János, Nacsa András, B. Nagy János. Szabó Ferenc. B. Nagy Ferenc, Szalók András. Igaz Pál. Szabó András, Jó Ferenc és Jenei Péter. Ezenkívül 40 tulajdonosnak 46 lóhajtotta szárazmalma van, egy olajmalom is működik a Görbe Ferencé. (L. Püspöki irattár. Conscriptio Molarum . . . 1807.) 1813-ban már szélmalmot is találunk Kálmán Mátyás 35