Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

126 tulajdonéban. A nagy érvíz után épített töltések egyes vízimalmok üzemét károsan befolyásolták. Kovécs Istvánnak a Go3zpodí hajlásban levő maiméhoz a tavaszi áradások elzárták az útat. Ezért 1827-ben arra kéri a tiszti széket, hogy „az új búzának bekövetkeztéig maimét tavaszonként a Görög Ház melletti üres helyre vihesse, ahol az sem a partoknak, sem a hejókázósnak veszedelmére nem lenne. A szokott áradásoknak megszűnése után kötelességének fogja tartani maiménak a rendes helyre való visszavontatésát ..." A XIX. század közepéig a malmok száma állandóan növekedik. Giba Antal 1824-iki térképe a város belterületén 54 szélmalmot tüntet fel. Szirbik Miklós (1835) ismeretes munkájában 21 vízimalomról emlékezik meg. 1837-ben a tiszti szék megengedi, hogy Szűcs János Dobsa Józseffel együtt olajmalmot állítson fel, amelyben a repce és kendermagot a város lakosai számára kiüttethetik. A sza127 badségharc alatt rossz idő járt a malmokra. Egy 1850 febrttár 10-én kelt jelentés szerint (Makó. Püsp. Irattér): Az 1849-i forradalom alatt Szilágyi Sámuel és Szirbik József malma márc. elején elült és egész okt. végéig nem fordult. Szabó Ferencé! a rácok márc. hóban elültették és aug. végéig nem fordult. Météffy Pál, Csomor István, Fejes József, Török Benedek, Balogi Bálint és Hős Istváné 2 hónapig nem 'fordult. A szárazmalmok száma a nyolcvanas években 13-ra olvadt, a vízimalmoké még kevesebb. Szél- és olajmalomból akad még hírmondó, szárazmalomnak nyoma sincs már, sőt a vízimalmok is végleg eltűntek a Maros makói szakaszáról. A régi malmokról adott e rövid áttekintés is megmagyarázza a malombírói intézmény fontosságát. A malombírék feladatairól ezeket olvassuk a város 1790. évi.tanécsülési jegyzőkönyvében : „A köz haszonra tekéntvén és az igazságosnak fentar128 léséra nézve a halárban lévő vízi és szárazmalmok Irént rendelés tételeit. amelly szerént Diós István és Balogi Sándor uraimék malombíróknak választattak: akiknek kötelességük lészen ..." 1. Azon esetre, ha a molnárok közül valamelyik a neki számon adott búzát vagy elvesztené, vagy a hibás őrlés által, mely néha gondatlanságból, de rossz indulatból is megtörténik, elrontaná, az elveszett búzát a molnárral arányosan és szinte azon mértékben visszatéríteni, a dara helyett pedig jó és alkalmas lisztet adatni. 2. A molnárok köteleztessenek általában arra, hogy a jó tele zsák búza helyett a zsákot liszttel hasonlóképen jól megtömve adják az őrlőknek által, ellenkezőképen tapasztaltatván a lisztes zsák. Malombírók Uraimék 12 pálcacsapással legottan megbüntessék a hibás molnárt. 3. Meg ne engedődjön a molnároknak, hogy az őrlők között személyvéllogalést tegyenek, ajándékért, kedvezésért valakinek elsőséget en129 gedjenek, mindenkor igaz sorjára őrölhessen minden szegény ember. 4. A malmoknak szorgalmas gondviselői lesyenek a molnárok, azokat minden időkben jó statusban tartani igyekezzenek, a követ, amidőn szükséges, megvágni el ne mulassák. Azon molnárt pedig, aki talán restségből, akaratosségból, vagy kórtételre célozó gonosz szándékból ezek ellen vélene, annyiszor amennyiszer ebben tapasztaltatik, érdeme szerint büntetődjön Malombírák Uraimék által. 5. Amint eddig is szokásban volt, a Vízi Molnárok fizetése ezután is a vámnak ötöd része legyen. A szárazmalmokban, ahol eddig csak negyed rész adatott a Molnároknak, ez időtől fogva a jelenvaló szorosabb környöléllésokra nézve ötödrésze adattasson a vámnak. 6. Az eddig is mintegy szokásban volt heti véka, mely a rendes fizetésen kívül értetődik, félvékéra vétetik, mely szerént két hétben jár ezen rendeléstől fogva 1 véka a molnároknak, ezt pedig 36