Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

62 Ide iktatjuk még a legrégibb ismeretlen kimutatást a városi tisztviselők fizetéséről, mely 1790-ből való. E szerint az első btró évi fizetése 100 forint, a másodiké 60 forint, a perceptoré 60 forint, a nótáriusé 150 forint, 300 kéve fűtő és 3 öl fa ; a 12 esküdt mindegyike 12 forintot kap. A borbíróé 40 forint, a porció és adószedőké ugyanannyi. A következő kimutatés 1805-ben kelt, ennek adatai szerint e fizetések már valamivé! magasabbak. Erről különben részletesebben a városi tanáccsal kapcsolatban fogunk megemlékezni. 63 A városi tanács. Már a XVI. század közepétől kezdve vannak rá adataink, hogy Makó ügyeit a bírák vezetése alatt a helybeli gazdákból alakított tanács intézte. E szervezel a város minden pusztulása után újjáalakult. A XVIII. század elején az utolsó tatárdulás után visszatérő lakosság sorsát ismét a tanács kezébe helyezte. Nehéz feladat várt a romokon felépülő mezőváros új tanácsára. Alig épülnek fel a Maros jobb partján az első házsorok, új földesúr jelentkezik a csanádi püspök személyében, aki a várostól jobbágyi szolgáltatásokat követel. Hiába minden tiltakozás és a régi kiváltságokra való hivatkozás, a szabad mezőváros földesúri várossá lesz és lakói — a régi királyi szabadosok — püspöki jobbágyokká. Ez a helyzet szabja meg a XVI11. század első évtizedeitől kezdve a 64 város alakulását és a tanács hatásKörét. Nehéz örökség az elvesztett kiváltságokért való küzdelem, még nehezebb a város érdekeinek a megváltozott helyzetben való képviselése. A tanács programmját a múlt hagyományai és a lakosság pillanatnyi érdeke határozzák meg. Mindent elkövet a földesúrral való jóviszony fenntartásáért, de sohasem adja fel reményét, hogy régi kilváltságait visszanyeri. Az új földesúr nem állit akadályokat a város fejlődése elé. A szerződésekben megállapított évi váltság lerovása mellett a lakosság folytathatja eddigi életmódját. Megmarad a város autonómiája, a püspök csak a felügyeleti jogot tartja fenn magának, amit makói jószágkormányzója és uradalmi tisztjei által gyakorol. Nem igazi város az újonnan települt Makó, de lényegesen jobb helyzetben van a földesúri falvaknál. Állattenyésztést, szőlő és földmívelést űző polgárait kiemeli a közönséges jobbágyok sorából a bíró és tanácsváiasztás joga. 65 A makói tanács összetételében alig különbözik más alföldi városokétól, de hatásköre, Jogai és kötelességei a város speciális helyzetéből kifolyólag egészen máskép alakulnak. A tanács tagjai és vezetősége a város gazdatáreadalmából kerülnek ki. Élén a fő- vagy öregbíró áll (judex Primarius), helyettese a másod- vagy esküdtbíró (judex secundarius). Kivülük a két nótárius és a perceptor (pénztárnok) tartoznak a város vezető-tiszlviselői közé. Kiegészíti a tanácsot az esküdteknek 12 tagból álló testülete. A 12 esküdt közül 5 katholikus, 5 református, 2 pedig orosz. E számarány állandóan fenmaradt és elejét vette sok felekezeti súrlódásnak. Hasonló megegyezés állott fenn a bíróválasztásnál, sőt a kisebb hivatalok és a cselédszemélyzet betöltésénél is. A főbíró elnököl a tanácsüléseken, képviseli a várost hivatalos alkalmaknál, felügyel a város gazdálkodására és tárgyal a város nevében 20