Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

66 minden íonlos természeti ügyben. Különösebb képzettségei nem kívánnak lőle. bár nem egyszer kell megoldania oly feladatokat, amelyek próbára telték képességeit. Az egyik főbírót Gyulaíejérvárra küldték, hogy olt a káptalani levéltárban megkeresse a város privilégiumos leveleit. Majd küldöttséget kellett vezetnie Budára és Bécsbe. A főbíró megbízatása kezdetben egy évre szólt és felváltva viselték e tisztet a város kalh. és ref. polgárai, a XVIII. század végétől kezdve pedig időnként az oroszok is. 1793-tól a főbírót 3 évre választják, mert belátták, hogy az évenkénti változás csak káréra van a városnak, e rövid idő arra is alig elegendő, hogy a bonyodalmas ügyvezetésben magát ki ismerje. 1790ben 100 ft. a főbíró fizetése, majd fokozatosan emelkedik. Emellett fát és egyik-másik népszerűbb főbíró ad personam saját hivataloskodása idejére földet is kap. Birtoka 1 sessió földig adómentes. Csak értelmes, jó67 módú gazdát választottak meg e hivatalra, mely a fizetés ellenére is inkább tekinthető nobile officiumnak, mint megélhetési forrásnak. Az esküdtbíró a főbírónak állandó helyettese, akinek akadályoztatása esetén ellátja a főbírói teendőket. Egyébként adminisztratív munkát is végzett, személyesen érintkezett a felekkel, megvizsgálta és előkészítette a tanács elé kerülő ügyeket. A szükséghez képest megbeszélte és kiosztotta az esküdtek tennivalóit és ellenőrizte őket munkájukban. Megbízatása egy évre szólt, a XVIII. század végétől kezdve őt is három évre választják. Régi gyakorlat szerint a •fő- és esküdtbíró különböző vallásúak voltak, bér nem mindig lehetett betartani ezt a megállapodást. Míg a két bíró tevékenysége inkább csak reprezentálásban merült ki, a nótáriusoknak állandó írásbeli munkát kellett végezniök, ami állandó elfoglaltságot is jelentett és magasabb kvalifikációt kövelelt meg. ök voltak 68 a városi tanács legképzettebb tagjai, megbízatásuk hosszabb időre szólt. Feladatuk volt a lanácsülési jegyzőkönyvek vezetése, a város nevében kiadott iratok kiállítása és megőrzése. Állásuk természeténél fogva anyagi dotációjuk is magasabb volt a többi tisztviselőkénél, ami már 1790-ben 150 ft-ból és tüzelőből állott, ehhez járult a nótáriusi házban élvezett természetbeni lakás, 1817-től kezdve pedig egy drb veteményes kert Szt. Lőrincen. A XIX. század elejétől fogva az írásbeli munkák felhalmozódása miatt a 2 nótárius mellett egy kancellistát is tartanak, aki fizetését pénzben, gabonában, veteményben és tüzelőben kapta. Kiváló nótáriusok voltak a XVIII. század második felében Kornis Sándor, Oszlányi János, Sóthy József, Bánfi Péter. A perceptor vagy pénztáros az esküdlbíróval egy rangban álló tisztviselő volt 60 ft. fizetéssel. Erre a hivatalra is csak jómódú gazdát választottak. Feladata volt a város 69 gazdasági ügyeinek intézése, az évi költségvetés összeállítása, a városi jövedelmek nyilvántartása és behajtása. A többféle adó és természetbeni szolgáltatásokkal megterhelt város jövedelmeinek kezelése főleg háború idején súlyos feladatot rótt reá. Az adókivetésnél és behajtásnál a perceptor mellé voltak rendelve a taxa és porciószedők. E néhány tisztviselő korántsem tudott megbirkózni egy fejlődő város bonyodalmas igazgatásával. A hetenként felmerülő ügyeket a hétfőn és csütörtökön tartani szokott tanácsüléseken az esküdtek testületével együjf vitatták meg és intézték el. A tanács igénybe vette az esküdlek szolgálatait a közbirtokok kezelésénél, borvásárlásnál, erdővégásnál, szénacsinálásnál, a város üzemeinek ellenőrzésénél slb. Emellett csaknem minden esküdtnek a tanács által időnként a szükséghez képest megszabott külön hivatalos hatásköre is volt, amely kiterjedt a vásár- és piacok 21