Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

22 meg először beköltözésüket, akiről ismeretes, hogy a véros benépesítésén sokat fáradozott. Biztos adataink azonban csak Engl és Christovics püspökök Idejéből vannak róluk. Ekkor az ország más helyein is a földesúri hatóság védelme alatt helyezkednek ei tömegesen. Külön helyet kapnak a városban az oroszok mellett, az 1786-iki. portafelmérés már külön „Zsidó utcát" említ. A kereskedelmi és ipari életben gyorsan megtalálják elhelyezkedésüket. Eljárnak a közeli és távoli vásárokra, portékájukat a községekbe széthordják és olt a lakosság nyerslerményeit olcsón összevásárolják. Kereskednek kicsinyben és nagyban gyapjúval, dohánnyal, viasszal, nyersbőrökkel, juhval, szarvasmarhával. Üzleteikben textil, vas és lűszerárút tartanak. Vannak köztük ezüstmívesek, szappanosok, gyertyaöntők, üvegesek és más ipart űzők. Nagy bennük a vállalkozási kedv. Például Salamon Farkas szappanfőző beteg: állatok gyóg> ítását is elvállalla, 179123 ben panaszt emel az uraságnál, hogy a földvári puszta bérlői még nem fizettek neki 200 nál több rühes ló meggyógyflásáért. 1790 ben már készen találjuk szervezetüket. Külön „kommunitást" községet alkotnak a városban és a Csanádi püspök földesúri fenhatósága alá tartoznak. Van külön bírójuk, tanácsuk, esküdtjeik és adószedőik. Községi szervezetük azonban nem tudott mélyebb gyökeret verni, mert gyakran felborult az egyetértés és elöljáróságuk nem mindig rendelkezett a szükséges tekintéllyel. Egy 1790 februárban kelt hivatalos iratban a földesúr nevében Szentgyörgyi Mihály prefektus „nagy kedvetlenséggel tapasztalja, hogy a makai zsidó lakosok a bírójukat, esküdtjeiket és más egyéb kommunitásban levő személyeket gyakorta becstelenítik, meggyalázzák, megtámadják ... sőt úgy veszik fel azoknak hívatalját, mint magok kocsisának vagy más cselédjeiknek szolgálatját." 24 Szigorúan meghagyja ezért a község tagjainak, hogy elöljáróik iránt a köteles tisztelettel viseltessenek, parancsaikhoz. ítéleteikhez mindenben alkalmazkodjanak. Aki tiszteletlennek, engedetlennek, vagy a béke megbontójának fog találtatni „az olyan személy először 12 napi, másodszor 24 napi áre8tommal, száraz kenyérrel és vízzel meg fog büntettetni, harmadszor pedig mint rossz, háborgó és bec8telenkedő személy a városból gyalázatosan kivezettetik, az háza pedig avagy más egyéb jószága kótyavetyéllelni fog és annak fog adattatni, aki jámborul, engedelmesen és becsületesen fogja magát viselni. Intézkedik ez a rendelkezés szigorú büntetés kilátásba helyezésével aziránt is, hogy senki idegen zsidót, se asszonyt, se férfit a földesúr engedelme nélkül a városba befogadni ne merészeljen. A földesúrhoz való viszonyukat az Engl, Cristovich és Kőszeghy püspökkel kötött megállapodások szabályoz25 zák. melyeknek érvénye csak bizonyos időre szólt. A püspöki uradalom levéltárában megvan az a megállapodás, amely Kőszeghy László Csanádi püspök és a zsidó kommunitás közt 1802 október 15 én jött létre. Ez iratból képet alkothatunk a néhány évtized óia Makón lakó zsidóság helyzetéről. Ekkor már 100 házzal biró és 60 háznélküli családból áll a makói zsidó község, amely a püspöknek 1500 R. ft. adót tartozik fizetni. A házak számát szaporítani, újakat építeni vagy keresztényektől vásárolni földesúri engedély nélkül elkobzás terhe alatt tilos. Két mészárszékük van, az egyik saját épület a Zsidóulcában, ahol mindenki vásárolhat; a másik — bérelt ház — a Nagy Piacon, ebben kóser húst mérnek. A községnek az 1500 ft. taksa fejében jogában áll a rozsolis égetése és árulása. A rozsolis égetést jelenleg egy özv. Metzerin nevű zsidó asszony gyakorolja 150 ft. bér fejé10