Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

A makói korszak

folyamatosan figyelemmel kísérte a művésztelep alakulását — megismertette a városba érkező festőművészeket olvasóival. Bemutatta a telep vezetőjét, Vén Emilt. „A többiek: Barcsay Jenő, Istókovits Kálmán, Kollár József, Darvas László, Misztrik Ernő, Varga Béla, Wohl Zoltán, Choma József, Bertis Blanka, Gáspárdiné Benczó Ilona, Wicsics Margit, Csengery Ibolya. Pár nap múlva jön még: Vimbláti Pál, Nagy Zoltán, Kemény Éva, Patay Éva"

9. A szállásukat és az ellátásukat Espersit János szervezte meg. A művészkolónia három évében „a fiatalok 70 makói családhoz jártak sorkosztra (37 értelmiségi, 18 kereskedő, 10 iparos és 5 gazda családhoz)"

1

0. Heteken át festettek a Maros partján, a város jellegzetes részeiben: a Cigánybécsben. a Honvédben. Makón ismerkedett meg Vén Emil Juhász Gyulával és József Attilával is. A Juhásszal való ismerkedésről Péter László cikkében olvashatunk: „Július 18-án este különös találkozás színhelye Makó: festők, költők és írók jönnek össze. Rudnay Gyula és Károlyi Lajos, valamint Juhász Gyula és Móra Ferenc, makói vendéglátójuk, Móra barátja, Diósszilágyi Sámuel házában együtt ülik meg Móra születésnapját. Ekkor ismerkedett meg Juhász Gyula Rudnayval... Pár nappal később újból Makón pihen és alkot két héten át, s ott találja Vén Emilt is, aki Espersit vendége már hónapok óta. Vén Emil lefesti a költőt, ő pedig viszonzásul neki ajánlja Velazquez halála (akkor még estéje) című versét"

1

1. Mikor a végső este már közelgett, Tekintete még fölcsókolta hosszú, Mély búcsúcsókkal a gazdag világot, Melyet teremtett, színből és vonalból. Még megpihent a pápa komor arcán, Melyen az égi hatalom dereng át. A két Fülöpnek bús és büszke állán, Az infánsok és infánsnök csoportján, Kik játék mellől a trónusra lépnek És ellovagolt egyszer még előtte Kis Baltazár Carlos királyi herceg Sötét lován, fényes tekintetével És látta újra Bréda átadását, Hol a győztes mosolygott és a vesztes Borongott, míg a lándzsák égbe nyúltak, A főpapok és főurak sorát, Kik méltóságot és gőgöt viselnek Es látta a sok törpét és bolondot, Kik szomorúak és mulattatók, Oly törpe néki minden földi nagyság! Fájó szemével simogatta lágyan Öreg Mennipust és csöndes Aesopust, Koldusait a pompázó világnak, Akiknek rongyát annyi áhítattal Es tündökléssel öltöztette fénybe, Mint a királyok bíborát, brokátját S részvéte könnyét csillogtatta rajtuk, Mert bársony és rongy, arany és penész. Az udvar dísze és az utca árnya. • Tizenhat festőművész-növendék dolgozik Makón. Makói Friss Újság, 1925. júl. 16. 1

0 Kelemen Ferenc: Makó és a szépművészetek. A makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője. 1965. 2. sz. Szerkeszti: Tóth Ferenc. 1

1 Péter László: Juhász Gyula a képzőművészetről. Szabad Művészet. 1955. aug. 379—381. p. 7