Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)
A makói korszak
A kerti ünnep és csapszéki mámor, Uralkodók és agarak szeme, Mind forma, szín csak, mely fakul, enyészik: A képek élnek hódítón, örökkön! 1 2 A művész a vers születésére így emlékezett vissza: „Juhász Gyulát akkor ismertem meg, amikor Espersit Jánost festettem 1 3. Neki tetszett a kép, modellt ült... jó képet festettem róla... Akkor írta azt a verset, ami a Délmagyarországban megjelent „Velázquez estéje" címmel. Azért, mert annyira tetszett neki, amit Velazquezről meséltem" 1 4. Juhász Gyula rögtönzött verseiben is találkozunk Vén Emil nevével. 1926-ban december 2-án írt Juhász verset Csenei Magduskának, egy hároméves makói kislánynak 1 5. Magduska ma fázik A mackó meg ázik, Pepilio piktor Pingál és pipázik. Bobbi, Pikszi két kutyuska Jó kis leány a Magduska, Pepilio jó festő, De most esik az eső. Juhásszal még egy közös műve is van a festó'nek. Juhász Gyula az ő közreműködésével fordította le olaszból L. M. Cognetti: Tosti-dal című versét. 1 6 József Attilával is Makón ismerkedett meg, s kötött barátságot. „József Attilával sok éjjel és nappal beszélgettünk. Amikor ő szerelmes volt, szerenádot adtam. Olaszul énekeltem. Attól kezdve lett az a barátom, akinek nagyon sokat köszönhetek. A későbbi években, amikor megnősültem és elmentem Hódmezővásárhelyre, ő sokszor visszatért, mert ott élt Eta és Jolán. Én sokat együtt voltam vele és sokat beszélgettünk a magyar nyelv szépségéről. Soha nem felejtem el azt az éjszakát, amikor a testvérénél volt egy bankett. Mi untuk a társaságot és ő azt mindta: „Emilio, gyere!". Elmentünk a vasúti töltésen. Azt mondta: »Énekelj nekem olaszul, én akkor el fogom mon1 2 Juhász Gyula: Velazquez halála. A Juhász kritikai kiadás az alábbiakat írja a versről: „A Magyarság 1926. augusztus 1-i számából. Előszóra Délmagyarország 1925. nov. 15-i számában jelent meg... Espersit naplója szerint a címe ekkor még: Velasquez; megírásának kelte: 1925. október 17. Közölte a Hárfa című kötet (138.1.) is, de a nyomda a sorokat több helyütt, és az értelmet teljesen megzavaró módon fölcserélte. Ebből kifolyóan hibás Paku (1: 311—312.1.) és Tolnai (311— 312.1.) kiadása és nyomukban a vers minden eddigi közlése... Vén Emil festőművész... a vers megírása idején Espersit vendége volt, és lefestette Juhász Gyulát is. A kép okt. 17-én készült el; Juhász hálából dedikálta neki a nagy spanyol festőről írott versét" (Juhász Gyula Összes Művei. 2. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1963. 417-418, p. és 587-578.p. 1 3 Gyakran festette — visszaemlékezése szerint — Espersit édesanyját és nagyanyját is. 1 4 Beszélgetés Vén Emillel. 1 5 Cseneiék voltak Espersit János házának tulajdonosai. A vers keletkezési idején Espersit vendége volt Juhász Gyula és Vén Emil is. „Az első kéziraton szerepel a két első versszak. Gyula bácsi aláírással, Mikulás előtt két nappal keltezéssel, s rajta karikatúrákkal, így a költő önarcképével és ... Emilio (Pepilio) torzrajzával. A második kéziraton fölül két virág, alul három egymásba kapcsolódó szív látható. A vers alatt: Magduskának írta 1926. dec. 2-án Juhász Gyula bácsi. A harmadik kéziraton több rajz, mindegyik mellé odaírva a neve: gém, pille, galamb, trombita, kisegér, nyuszika, madár, talyiga, söröspohár, hajasbaba, váza" (Juhász Gyula Összes Művei. 3. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1963. 206. és 367—368. p.). Vén Emil eredeti neve Emilio, innen a vers Pepilio kifejezése. 1 6 Uo. 269. p. és 402. p. 8
