Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

A fővárosban

ket... Modern művész Antheus Ő, akit ha felemel a tehetség és hírnév a makói földről, ide mindig visszahúzza őt valami ősi, leküzdhetetlen gravitációs erő, s a makói föld érintésétől megújul művészi ereje"

8

3. A dalmát tengerpart nagy hatással volt reá. Körülbelül nyolc hónapot töltött ott egyik városból a másikba vándorolva. Festészetében ismét előtérbe kerültek a színek. Gazdagon tobzódó képeket festett. Ellátogatott Dubrovnikba és Splitbe, ismerkedett mindenfelé a dalmát emberekkel, megcsodálta viselkedésüket, meglátogatta a történelmi emlékhelyeket. Hazaérkezése után elbúcsúzott az Alföldtől. Előszöt Pécelre költöztek, mert felesége ott kapott óvónői állást. Pécelen 1937 októberében rendezett kiállítást a Kaszinó nagytermében. Ezután Örkénybe települt a család. 1940 óta Budafokon él és alkot. Képzőművészeti kiadványok, folyóiratok, napilapok dokumentálják, hogy egyre elismertebb lett a fővárosban is. Politikai álmai a felszabadulással testet öltöttek. Soha nem volt magába forduló, zárkózott művész. Mindig közéleti ember volt. „Azok közé a művészek közé tartozik, akik számon tartják a szellem világának jelentősebb eseményeit, éber figyelemmel kísérik a közélet tanulságos változásait, a politikára, társadalmi mozgalmakra jellemző folyamatokat"

8

4. Köpzőművészeti kört vezetett, hogy tudását átadja az ifjúmunkásoknak

8

5, részt vett a tanácsválasztások előkészítésében, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alapító tagja. 1948-tól oktatott az Iparművészeti Főiskolán és tíz évig — mint a képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrijének tagja — járta az országot, hogy megismerje a művészeket és az egész Magyarországot. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Szabadiskolájának tanára volt 1946-tól 1962-ig. 1947. június 26-tól július 9-ig önálló kiállítása volt a Képzőművészek Szabad Szakszervezete klubjában

8

6, s rendszeresen szerepelt a kollektív kiállításokon is. Képzőművészeti vitákban vett részt. A Szabad Művészet 1949. januári számában Rabinovszky Máriusz több művésznek tolmácsolta a közönség bírálatát: „Többen kifogásolták, hogy néhányotoknál az ábrázolt embertípus idegen a magyar közönség számára. Például Pap Gyula viruló szüreti képein és Vén Emil robosztus bányászmozaikján inkább olaszos típust vélnek látni". Vén Emil válasza: „Elismerem, hogy az én mozaikom alakjai talán kissé olaszosak. Ennek egyik oka, hogy édesanyám olasz. De attól függetlenül az olasz típus is létezik Magyarországon. Ne feledjük el, hogy huszonöt évi, sőt még régebben, a mongol típust tálalták nekünk, mint egyedüli »osmagyart«, mint »turánit«". A közönség megszokta ezt a megtévesztést, holott csak körül kellett volna néznie a körülöttünk járó-kelő magyarok között"

8

7. Állást foglalt a munkásábrázolásról szóló vitában is. „Ne az agyongyötört munkást ábrázoljuk. Alkossunk új, időszerű jelképet "

8

8. A munkásábrázolásról azonban nemcsak vitázott, hanem monumentális munkásfigurákat is alkotott (Munkába induló bányászok, Bányász-mozaik, Favágók, Építők, Bányászok). Az utóbbi három freskóterv volt. Kiemelkedő sikert aratott az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon bemutatott Bartók-portréjával. A Szabad Művészetben Szegi Pál így írt róla: „A kiállításon 8

3 1935. szept. 22. 8

4 Pogány ö. Gábor bevezetője az 1980-as műcsarnoki kiállítás katalógusában. 8

5 Tíz évig vezette a KPVDSZ körét. 8

8 Kiállítási naptár. Szabad Művészet, 1947 jún. 8

7 Rabinovszky Máriusz: Közösségi művészet (Bírálat — önbírálat) Szabad Művészet, 1949. 1. sz. 8

8 Uo. 19