Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

Hódmezővásárhelyen

Vásárhelyi tartózkodása alatt négy alkalommal kapott lehetőséget, hogy önálló kiállításon mutatkozzon be. Az első a már említett 193l-es kiállítás volt, melynek anyaga azonos volt a makói búcsúkiállításéval. A második kiállításra 1933-ban került sor. A kiállításra készülés idején meglátogatta őt egy kritikus és örömmel közvetítette Vén Emil szavait: „Nagy terveim vannak. Már régen él bennem néhány nagy vászon gondolata. Egészen újszerű képek ezek elgondolásban és megfestésben"

6

2. Az 1933-as kiállítás ezeknek a képeknek a bemutatására jött létre. Október elsején nyílt meg. Igen jelentős képzőművészeti eseményként értékelték a vásárhelyi lapok. A cikkek leginkább csodálatos színvilágát emelték ki. Reisinger Miklós költői képpel fejezte ezt ki: „A gyermek első csalódása az, mikor összeszorított tenyeréből kicsúszik a napsugár, amit mindenáron meg akar fogni. A felnőtt ember már csak ritkán kapkod a napsugarak után... de nem így a művész... bámészkodással állunk... az előtt a sugárözön előtt, amelyet Vén Emil merész és mégis finom kezekkel kévénként tépett ki a mi számunkra a hajnali meg az alkonyuló nap aranypiros kazlából. Mert Vén Emil a színek, a ragyogás, a napsugarak piktora"

6

3. A másik kritikus a Vásárhelyen készült képeit emelte ki: „A vásárhelyi képek között elsősorban azokat a remekbe készült kis pasztelleket kell emlegetni, amelyeknek színes, hangulatos megrajzolásában Vén Emil valóságos mester. Sejtelmes kéklila tiszai füzesek, tündöklő vörös naplementék, és a Tisza, a Tisza-part, meg az ányási puszta tündéri tájainak művészi megrögzítései ezek a képek"

6

4. Kiállításain szinte minden alkalommal jelentkezett portrékkal is. Ezen a kiállításon dr. Vetró Emiiné, Darabos Lajos, Endre Borbála képei mellett különösen kiemelkedett dr. Makai Ödönné arcképe. Egyik kritikus szerint „úgy művészi megoldás, mint portrészerűség szempontjából tökéletes alkotásnak mondható"

6

5. A Hetivásár című lap két alkalommal is írt a kiállításról a legnagyobb elismeréssel: „Az anyag oromdíszét a pasztellek alkotják... mesterségi tökéletességükkel... szinte Cezannei magasságokba emelkednek"

6

6. A vásárhelyi bemutatkozásokon túl szegedi, sőt országos tárlatokon is kiállított. Már makói tartózkodása alatt szerepelt a Magyar Képzőművészek 1930-as reprezentatív kiállításán „Önarckép akttal", „Anyám" és „Nap" című munkáival

6

7. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1934-es tavaszi tárlatán pedig már gazdag anyaggal jelentkezett. Kiállította Virágzó fák, Lyorett de Mar, Halászfalu, Bárkák, Mandulafák, Csendélet, Vörös kastély, Tavasz, Leányfej, Fiúfej című képeit

6

8. Galyasi Miklós kritikájában Tornyaival együtt emelte ki a kiállítók közül: „Vén Emil, városunk másik büszkesége ezúttal régi kollekciójával, spanyolországi képekkel vett részt a tárlaton, amelyekről már vásárhelyi kiállítása alkalmával írtam, mégis újra és újra meglep bennünket mindig frissen ható színeivel, elgondolásaival, formakészségével meglepi azokat is, akik az „új" Vén Emilt ismerjük, akik naponta láttuk nagy eredményeket hozó birkózásait napról napra súlyosabb mondanivalójával, az anyaggal, 6

2 (—•): Látogatás egy festőnél. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1933. máj. 21. 6

3 Dr. Reisinger Miklós: A napsugarak piktora. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1933. okt. 8. 6

4 sz. Ma nyílik meg Vén Emil képkiállítása. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1933. okt. 1. 6

5 Uo. 6

6 (—0: Néhány szó Vén Emil vasárnap megnyílt képkiállításáról. Hetivásár. 1933. okt. 2. Lsd. még: Vén Emil festőművész kiállítása. Hetivásár, 1933. szept. 25. 6

7 1930. október 19—november 2-ig. Szegedi Fészek Klub. Budapesti kiállítás: 1931. ápr. Nemzeti Szalon. VI. Tavaszi Szalon. Ülő nő c. alkotásával szerepelt. 6

8 Galyasi Miklós: Reflexiók egy képkiállításhoz. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1934. ápr. 3. 16