Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)
Hódmezővásárhelyen
érzéseivel. A legközelebbi vásárhelyi kiállítása alkalmával olyan kollekcióval fog a közönség elé lépni, amelyről nemcsak Vásárhelyen fognak beszélni" 6 9. Ugyanerró'l a kiállításról Szász Károly azt írta, hogy „színesen, majdnem mentesen minden diszharmóniától, nagyon közel a végleges önmagárataláláshoz, függnek a képei itt a nagy kultúrpalotában... csodáltuk a művész ecsetkezelését, egy-egy foltot rajta és csodáltuk a finom bátorságot, ahogy egészen színes részek mellett egyszínű, színtelen foltokban sápad az a leányfej, amit festett" 7 0. A legközelebbi önálló kiállításra 1934 szeptemberében került sor. Az ünneplés véget nem érő a sajtóban. Kelemen Károly bensőséges, humoros hangú cikkben köszöntötte „Helyet az ifjúságnak, helyet a Vénnek" címmel 7 1, s ugyanakkor jelent meg műveiről az egyik legalaposabb, legelmélyültebb elemzés, melyet Kohán György írt a Vásárhelyi Friss Újságban. „A művészetben két nagy szempont adódik. Az egyik a természeten keresztül eljutni a művészethez, a másik a művészeten keresztül eljutni a természethez. Vén Emil a természetszemlélet, az objektivitás nyomán jutott el oda, hogy vásznain meghatározza az ember viszonyát a világegyetemhez. Ez az, ami cél volt és cél maradt az ősemberi barlangrajzoktól Beethoven szimfóniáiig és örökké". Véleménye szerint Vén Emil „elérkezett azokra a nyugodt területekre, ahová a legpokolibb küzdelmek árán érkeznek el a művészek. Új periódusa egy gyönyörű fejlődés szintetikus magaslatán mutatja őt... Előkelő nyugalom jellemzi minden korszakában... élete minden perce az artisztikum... Ide csak azok a művészek jutnak el, akiknek a művészet hitvallásuk. Akik teljesen elmélyülnek és filozófusi alapon szemlélői a nagy természetnek. Komponálásán a törvényszerűség uralkodik. ízlése kifinomult, mint a japánoké, vonalai harmonikusak, olyanok, mint egy klasszikus, szép zene... Vén Emil a természeten keresztüljutott el a művészethez, aminek a törvényein belül megnyílnak azok a távlatok, ahol kifejez a művész mindent, ami lelkét eltölti és viharzásba hozza. Ahol levonja ama nagy emberi konzekvenciákat a világegyetem szépségeiről, ami örök — mint a művészet" 7 2. 1934-ben Hódmezővásárhely méltón ünnepelte meg Tornyai János ötvenéves festői jubileumát. Megalakult a Tornyai Társaság 7 3 és Tornyai műveiből nagyszabású kiállítást rendeztek. Vén Emil is ott volt a Tornyai Társaság megalakulásánál és ő rendezte a nagy reprezentatív kiállítást. Tornyai egy képét ajándékozta neki 74 az alábbi ajánlással: „Vén Emilionmak szeretettel Tornyai János". 1935 szeptemberében látogatást tett a fiatal Kurucz Dezsőnél és meglepte „az a képesség, monumentális meglátás, piktori rátermettség, amellyel ez az alföldi fiú témáit megérteni és visszaadni igyekszik" — írta a Vásárhelyi Reggeli Újságban 7 5. 1935-ben búcsúkiállítást rendezett. Nagy tisztelet és szeretet vette körül ebből az alkalomból is. Még az újságok nagybetűs reklámhirdetései is az ő kiállítására hívo•• Uo. 7 0 Szász Károly: Vásárhelyiek sikere a szegedi képzőművészek tárlatán. Hetivásár. 1934.ápr. 16. 7 1 Kelemen Károly: Helyet az ifjúságnak, helyet a Vénnek! Hetivásár, 1934. szept. 10. 7 a Kohán György: Vén Emil kiállítása. Vásárhelyi Friss Újság, 1934. szept. 8. 7 3 A társaság első ténykedése Tornyai János 50 éves festői jubileumának megünneplése volt. Ebből az alkalomból a mester műveiből gyűjteményes kiállítást is rendeztek... Ezzel a jubileummal Tornyai művészi pályája le is zárult" (Bodnár Éva: Tornyai János. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp. 1965. 49. p.). 7 4 Nem egyedül ő rendezte a kiállítást. Tornyainak dr. Galyasi Miklóshoz írt leveléből idézünk: A kiállítás megrendezésére teljes 5 napunk lesz. Kohány testvér volt nálam. Ő keddre érkezik, azt mondta, ő lesz a főrendező, gyakorlott benne. Én is ott leszek a helyszínen kedd reggel, de nekem nem sok hasznomat veszitek majd, ki vagyok merülve... 2 nagy tágas termet kapnánk...valószín, azóta elintézte Emil kollega. (Tornyai levele dr. Galyasi Miklósnak. Tornyai János művészete. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei. Bp. 1962. 49. p.). 7 & Vén Emil: Néhány szó egy fiatal festőnövendékről. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1935. szept. 24. 17
