Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - Állami iskolák építése és igazgatása
A tanyai iskolák helyzete ezt követően sokat javult. A tanerők helyzete is megváltozott, fizetésük felemelésével állami kinevezést kaptak. Életkörülményükben is döntő változás következett be. A korábban épült tanítói lakások mindössze egy szobából és a szükséges mellékhelyiségekből állt. A társadalmi fejlődéssel együtt változó személyi igények kielégítésére az egyszobás tanítói lakásokhoz folyamatosan második szobát építettek és korszerűsítették az egész lakást. Ezáltal a tanítók sokkal jobban kötődtek iskolájukhoz. A tanítás színvonala az egységes irányítás és ellenőrzés hatására, valamint az iskolák oktatási segédanyaggal történő jobb ellátása következtében sokat javult. Az oktatási törvény teljesítése és hatékony végrehajtása egyre általánosabbá vált. Ezt segítette elő az is, hogy a mezőgazdasági termelés terén egyre jobban elterjedő korszerű gépek és temelési eszközök használata több tudást és szakértelmet igényelt az egyszerű tanyai emberektől. A tanyai oktatás folyamatosan halad előre a fejlődéssel, de a városi iskolák oktatási szintjétől — az összevont tanítási rendszer és az elsajátítandó tananyag fokozódó bővülése miatt — egyre távolabb került. A hatosztályos oktatás bevezetése a tanyai iskolákat olyan feladat elé állította, amit hosszú időn keresztül nem tudtak tökéletesen megoldani. Az állami iskolák építése és igazgatása A makói tanyavilág iskolákkal történő ellátottsága már az állami kezelésbe vétel idején is megközelítően elegendőnek bizonyult, az igényeket többé-kevésbé ki tudta elégíteni. Ez alól a határnak csak két területe képzett kivételt, ahonnan a gyerekek csak igen nagy távolságra tudtak iskolába járni. Ezek egyike a sűrűn lakott kopáncsi rész. Innen legközelebb a 10 km-re lévő Komlósi úti belső iskola volt, aminek a befogadóképessége kicsinek bizonyult. A nagy távolságok és a szűkös körülmények egyre inkább szükségessé tették az új iskola építését. A határnak másik, iskola nélküli része az Igási út mentén lévő, sűrűn lakott Járandó és Ugarrész. Az itt lakó gyerekek is távoli iskolába jártak, mivel jó ideig ezen a területen sem építettek iskolát. Az állami kezelésbe vétel után az iskolák tatarozására továbbra sem fordítottak nagy gondot, a város csak a legszükségesebb javításokat végeztette el. A régebben készült épületek állaga leromlott, szükségessé vált felújításuk vagy újjáépítésük. A szaporodó problémák felülvizsgálására 1909 nyarán bizottságot küldtek ki. Megállapították, hogy az iskolaépületek többsége vertfalból készült, állandó tatarozásra, felújításra szorul. Jórészük az eddig ráfordított tetemes összeg ellenére sem alkalmas iskolának. A bizottság jelentését az október 11-én tartott közgyűlés tárgyalta, határozatában kimondta, hogy szükséges mind a 14 iskola újjáépítése, ezért a kormányhoz fordultak segítségért. 9 8 A képviselőtestület ügybuzgalma az iskolák újjáépítését illetően felélénkült. Most, amikor az iskolák az állam tulajdonát képezték, ébredtek annak tudatára, hogyan lehet az iskolák állapotát gyökeresen megváltoztatni. Az intézkedéseknek volt reális alapja, de a teljes újjáépítésre nem volt szükség, mivel még a legrosszabb épületek is megfelelő tatarozással további két évtizeden keresztül a célnak megfelelően működtek. A határozat egy kicsit elhamarkodottnak bizonyult. A tanfelügyelő nem is továbbította kérelmüket a kultuszminiszterhez, mivel a hat évvel korábban megkötött államosítási szerződésben még jó karban lévőnek tüntették fel a 14 iskolát. Ezzel az iskolák építésének gondolata végleg le is került a napirendről. 31
