Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A tanítók életkörülményei
módszertani vonatkozásban. A tanyai tanítók legtöbb esetben csak az elemi ismeretek oktatására törekedtek. A tananyagban a hangsúlyt a vallástan oktatása kapta, minden osztályban tanították és igen terjedelmesen. Ehhez viszonyítva a természettudományi tárgyakból még minimálisnak sem nevezhető ismeretanyagot oktattak. Levéltári kutatásunk során előkerült dokumentumokból láthatjuk, hogy első helyen szerepel a vallástan oktatása, azt követi a beszédgyakorlás, számtan, írás, olvasás. Természettant csak igen kis mennyiségben tanítottak és azt is csak a 3. osztályban. A lemorzsolódásra is találunk adatokat, például a rákosi iskolában készült kimutatás szerint 1876-ban 23 fővel három osztályt indítottak. A lemorzsolódás már a második félévre igen jelentős volt, 5 fő. A mulasztott napok száma is igen magas, különösen a második félévben. A jelenség leginkább a gyerekek mezőgazdasági idénymunkába való bevonásával magyarázhatók. Ha ezeket a dokumentumokat összehasonlítjuk a tíz évvel később készült kimutatásokkal, láthatjuk, hogy a tananyagban továbbra is a hittan oktatása foglalja el az első helyet, igen nagy mennyiségű ismeretanyaggal. Változásnak tekinthető az, hogy a 4. osztályban az egészségtan oktatása is szerepelt. Kiss János tanító az iskolaszékhez készített jelentésében leírta, hogy a növendékek száma a 80-as évektől jelentősen megnövekedett, az 1886—87. tanévben már negyedik osztályt is indítottak. A rákosi iskola körzetében 111 mindennapi tanköteles gyerek volt, ebből csak 74 fő iratkozott be. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert kutatásaink során alig találtunk statisztikai adatot a tankötelesek számára vonatkozóan, mivel a felméréseket nemigen tudták elvégezni, a szülők gyakran változtatták lakhelyüket, másik gazdához mentek dolgozni és gyermekeiket is vitték magukkal. A lemorzsolódásoknál mutatkozó magas arányszám részben ezzel magyarázható. Az 1890-es években református iskoláknál tanuló gyerekek adatait összegyűjtve látható, hogy a lemorzsolódás nemcsak a rákosi iskolánál, hanem az egész tanyavilágban is igen magas volt. Ez az arányszám a későbbiek során sem csökkent. A tankötelezettség következtében a beiskolázások száma növekedett, de a felsőbb osztályokban még igen magas volt a kimaradók száma. 6 0 Ez azt bizonyítja, hogy a törvényt csak lassan lehetett realizálni, valamint a tanyai lakosok helyzete a századforduló táján sem sokat változott. A mezőgazdaságban továbbra is szükség volt a gyerekek munkájára. Létfenntartásuk miatt ez fontosabbnak bizonyult, mint az iskoláztatás. A tanítók életkörülményei A tanító a tanyai emberek között köztiszteletnek örvendett. A gazda- és cselédemberek ügyes-bajos dolgaikban legtöbbször hozzá fordultak tanácsért. A tanító, mint írás- törvénytudó értelmiségi osztozott a tanyai lakosok életében. Igyekeztek bizalmába férkőzni, valóságos versengés folyt barátságának megszerzéséért. Egy iskolánál megállapodott, családot alapító tanító élete sok esetben hasonult a tanyai gazdákéhoz. Az iskola kertjét művelte, tehenet, sertést, és baromfit tartott, hogy kiegészítse szerény jövedelmét. A műúthálózat kiépüléséig a közlekedés sokszor igen nehéz volt. Az őszi esőzések kezdetétől kitavaszodásik az isten háta mögötti tanyavilágból csak gyalogszerrel vagy lóháton, illetve a téli havazáskor szánon lehetett bejutni a városba. A tanyán élő enjberek egymásra voltak utalva. Ez alól a tanító sem volt kivétel. Neki azonban, ha tekintélyét meg akarta őrizni, a társadalmi érintkezésekben mértéktartónak kellett lennie, különösen, ha hosszabb ideig tanított a tanyán. 21
