Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A tanítók életkörülményei
A mezőgazdasági munkák befejezésével kezdetét vette az esti szomszédolás. A vendégeskedések legtöbbször meghívás nélkül jöttek létre. Ha a közelebbi vagy távolabbi szomszédok a napi munka elvégzése után, minden bejelentés nélkül beállítottak valahová, mindeki természetesnek tartotta. Ezek a látogatások még nem minősültek baráti kapcsolatnak. A névnapok, évfordulók megünneplése és a disznótorok már családiasabb események voltak, ide meghívták a vendégeket. Az iskolák körzetében gyakran voltak ilyen események, általában a tanító is hivatalos volt ezekre. Ha a vendégeskedéseket túlzásba vitte, nem egyszer kellemetlensége is származhatott belőle. írásos adatok szerint amiatt több tanítónak távoznia is kellett, mert azt a vádat emelték ellene, hogy mulatozásaival rossz példát mutat a tanulóknak, és a tanítást is elhanyagolja. Az ilyen vádaskodásokat nem a polgári vagy egyházi hatóságok emelték a tanító ellen, hanem a szülők. Mint már említettük, az iskolák fenntartása a szülőket terhelte. Ők alkalmazták szerződéssel a tanítót is. Ezáltal jogosnak tartották, hogy munkájával és viselkedésével szemben követelményeket támasszanak és bírálják azt. Mivel a tanács is hozzájárult az iskolák létéhez, szintén fenntartotta jogát az ellenőrzésre. Az iskoláknál a felügyeletet a megyei tanfelügyelő végezte. Ezen kívül még az illetékes egyháztanács is jogot gyakorolt. így tehát a tanyai tanítót több irányból is ellenőrizték, sok esetben egymással ellentétesen. A tanító minden esetben kiszolgáltatott volt. A következőkben ennek néhány jellemző példáját mutatjuk be. A rákosi községi iskolában az első évvégi vizsgán — 1876. április 9-én — a város részéről Halász János és Bánfy József vizsgáztatott. Erről írt jelentésükből megtudhatjuk, hogy J. S. tanító úr a gyerekek értelmi fejlesztésére mondhatni alig fordított gondot. Az írás, olvasás és számtan-eredmények nem voltak kielégítőek. A fegyelem is igen laza volt. A gondolkodás fejlesztését sem tartotta fontosnak. Ezért J. S. urat a város a látottak alapján nem tartotta tovább alkalmazhatónak. Joó István, a rákosi iskola szülői közösségének gondnoka, április 15-én írt beadványában kérte a várostól Kádár Mihály magyarcsanádi tanító alkalmazásának az engedélyezését. A tanács 359/1876. sz. határozatával J. S. fizetésének folyósítását megszüntette, és hozzájárult Kádár Mihály alkalmazásához. A szerződést meg is kötötték. Az igási községi iskola körzetében lakó szülők 1875. november 15-én a tanítás beindításakor értekezletet tartottak. Az ott készült jegyzőkönyvben beszámoltak a sok problémával induló tanévkezdésről. A sűrűtanyai iskolában N. L. tanító ellentétbe került a szülőkkel, erőszakkal eltávolították. A tanító az iskolánál lévő lakásából is kénytelen volt elköltözni. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a tanító személyi biztonságának megóvására a tanév befejezéséig az iskolánál egy városi rendőr szolgálatát rendelték el. 6 2 Az iskoláknál szerzett tapasztalatokról 1876 tavaszán Halász János városi közgyám készített jelentést, amelyet a tanács április 26-i ülésén tárgyalt. Leírta: „Sztaholyák György csókási tanító, tanítási modorának helyessége és szorgalma kitetszett a jelenvolt 36 tanítványának értelmes és helyes feleleteiből. Ezért a tanács 20 forint jutalomban részesítette. S. I. sűrűtanyai tanítóval nem lehet megelégedni. A most jelenlévő 26 tanítvány közül kilencen még elődjétől nyerték az oktatást, a többiek azonban semmit sem tudtak. A tanító semmi tanítási rendszert nem követett, és tanítványainak tudatlansága tanítási képtelenséget árul el." A tanácsülés megállapította S. I. tanító alkalmatlanságát és a várostól járó fizetéskiegészítést május 1 -el letiltatta. 6 3 22
