Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - Az első iskolák felállítása
A városi tanács 1857. március 7-én a tanyai iskolák ügyét tárgyalta, ülésén jelen volt a megyehatóság képviselője, Schmidt Szeverin helytartótanácsi iskolai tanácsos is, aki felhívta a tanács figyelmét a meglévő tanyai iskolák állandósítására, a-tanítók méltó ellátására, valamint a négyosztályos elemi iskolai oktatás bevezetésére. A tanácsülés határozatában megállapította, hogy a négyosztályos elemi iskola alapításának joga a vallásfelekezeti községeket illeti meg. 2 5 A tanyai iskolák építéséhez Szegedről szerezték be a tervet, ahol akkorra már több iskola felépült. A terv egy tanteremből, konyhából, kamrából és előszobából álló épületet ábrázolt. 2 6 Az építkezések azonban még várattak magukra. Láthatjuk, hogy Makón a tanyai iskolák építése nagy tenniakarással indult meg. A város vezetőinek passzivitása és gyakori változása miatt a megyei hatóság által kiadott rendeletet sok esetben nem hajtották végre. Emiatt akadozott a tanyai iskoláztatás kérdésének a megoldása. A bizottság által érvekkel alátámasztott határozati javaslat is hasonló sorsra jutott. A városi tanács, hogy a megyehatósági rendelkezésekkel mereven ne ütközzön, az elvi intézkedések meghozatalát nem akadályozta, amikor azonban pénzt kellett volna adnia, a halogatás taktikájához folyamodott. A makói tanyák között 1856 tavaszán, majd az ezt követő években létesített tanyai iskolák íratlan jogállapotát a következőkben határozhatjuk meg: Az első iskolát, egyházi vezetők befolyására a tanyakörnyezetben lakók létesítették és tartották fenn, a helyiségeket is maguk biztosították. A szülők iskolai bizottságot alakítottak, amely gondoskodott az iskola felszereléséről, fűtéséről és karbantartásáról. A tanítóval a szerződést is a bizottság kötötte. A szerződésben rögzített feltételek az iskolaköteles gyerekek szüleire abban az esetben is kötelezőek voltak, ha gyermeküket nem járatták iskolába. A szerződésnek ezt a pontját, ha szükséges volt, a városi tanács „elvileg" végrehajtás útján is biztosította. Az iskolák felekezeti jellegét az határozta meg, hogy melyik felekezet tagjai fogadták a tanítót. Az iskolai nyilvántartás és eszmei irányítás is ennek az egyházközösségnek a hatáskörébe tartozott. A megyehatóság 1856-ot követően több esetben utasította a város vezetőségét a tanyai iskolák létesítésére. Az eredmény az volt, hogy 1858-tól rendszeresen hozzájárult a tanyai tanítók fizetéséhez — pótfizetés formájában — esetenként fedezte az épületek és berendezések karbantartását, melynek az lett a következménye, hogy bizonyos mértékig jogot formált az irányításra is. A tanítást és a vizsgáztatást időnként ellenőrizte, később döntően beleszólt a tanítók alkalmazásába és elbocsájtásába is, de kötelező erejű törvényes rendelkezés hiányában az iskolák fenntartását évtizedeken keresztül nem vállalta magára. Az egyházközségek, többségben lévő tagjaikon keresztül ragaszkodtak a felekezeti jelleg megtartásához, ugyanakkor biztosították a körzetükben lakó, más vallású gyerekek oktatását is. A hittan tanítását minden vallásnak megfelelően — az iskola tanítója végezte. A kisebbségben levő egyházak vezetői ezzel nem minden esetben voltak megelégedve. Ilyen körülmények mellett — a népiskolai oktatás küszöbön álló reformja miatt — az egyházközségek nem vállaltak nagyobb összegű beruházást az iskolák fejlesztése terén. A tanyai iskoláztatás létrehozásában a szülők, valamint az egymással szoros kapcsolatban álló társadalmi erők merev álláspontját, konkrét központi intézkedések hiányában nem lehetett összehangolni. Ez az ellentét viszont már az 1850-es évek végére kétségessé tette a tanyai iskoláztatás sorsát. 10
