Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)
Piac és vásár
Sor- Régi elnevezés szám Újnevezések javallata Ez utzában kettős száraz malom áll 4. Törötthalom utza Kettősmalom utcza Ezen utzának egyik felén régi, u. n. törött halom van 5. Törötthalom utza Tört halmi utza Ezen félsor nyugatra esvén háza menetében a mezőre néz véggel 6. Szélső sor u. Alvégi utza A régi északi sort (ma József Attila utca) a Makói utca és a mai Dózsa György utca határolta. A község ettől délre még nem terjedt tovább. A Makói utcától délre, a Szélső soron túl levő falurész a község felépítése után keletkezett. E szabályos utcahálózat is bizonyítja, hogy a falu tervszerűen települt. A régi természetes utcanevek nagyon szívósnak bizonyultak, mert a feljegyzésben közölt 13 utcanévből 8 ma is él vagy a régi nevén vagy az új, javasolt nevén. A község határát a makói és vásárhelyi földek veszik körül, illetőleg a lelei réttel is érintkezik. A határban lévő dombok: Mámahalom, Kéthalom, Szabóhalom. A falu közelében levő földeket Falu aljának nevezték. Azok után jöttek a belső ugari földök. Ezt követte Belső- majd külső Páskom. A karabukai földek a hagyomány szerint arról voltak nevezetesek, hogy itt egy Kara nevű harcos nagy csatát vívott a török ellen. A Haleszt arról nevezték el, hogy szegény zsellérek — amikor kapták — azt mondogatták: De jó lesz, ha lesz földünk, majd később pedig azt, hogy Jó lesz, ha lesz termés. A nyomorúság emléke még Hatrongyos, ahol összefogott hat rongyos. A falu szélén volt Horváthország, ami arról volt nevezetes, hogy itt sok Horváth nevű család lakott. A földek minőségét is jelölte az elnevezés, például könnyű, szőke ugari földekről vagy a zsíros réti fekete földekről beszéltek. Voltak laposabb, partosabb földek és szikes vízállásos területek is. Ismerték még Igás, Gencshát, Kereszttöltés, Döbörcsög puszta, Kisgajdos, Nagy gajdos határelnevezéseket. A 19. század első felében, amikor az uradalom újabb gazdasági épületeket emelt, keletkezett: Itatóhely, Bivalyoskert. A kaszálóknak is külön elnevezéseik voltak, például: Mészárszék kaszálója, Árendások kaszálója. A csárdánál állította fel az első útszéli keresztet Oltványi Pál plébános, s ezt Csárdai Jézuskának hívták. A határban levő többi útszéli keresztnek is külön elnevezése volt: CsicsaJézuska, Baráth Jézuska, azoknak a nevéről, akinek a földjén állott. Piac és vásár A falu életében igen nagy szerepet töltött be a piacolás. A piaci jogot 1886-ban kapta meg a község. Régebben hétfőn, csütörtökön és szombaton, újabban szerdán és szombaton van a piac. Az asszonyok talicskán tolták ki áruikat a templom előtti térre. Az árukat vagy a talicskából árulták vagy a földre pakolták le. Abban az időben csak egy keskeny téglajárda volt a téren, amin két ember nem fért el egymás mellett, az egyiknek le kellett térni a sárba. Az 1920-as években az elöljáróság a tejes áruknak kőasztalt csináltatott, hogy az asszonyok ne a földre tegyék le portékájukat. Az asszonyok itt értesültek egymástól, hogy ki kivel táncolt a bálban, és melyik lány kivel esött mög. Sokszor az asszonyok, lányok piacolására a delet is ráharangozta a harangozó, annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe. A munkásembereknek is a piac volt a munkaközvetítő helye. A bandagazdák itt 7
