Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

Régi és új település

RÉGI ÉS ŰJ TELEPÜLÉS A néphagyomány szerint, amikor Mátyás király serege ezen a vidéken portyázott, megpihentek a dús réten, amin a király deákja is elszundított, de igen hamar szólt a király: föl, deák, a lóra. így lett a falu neve Földeák. Mások szerint itt régen egy Deákfalva nevű község állott, amelyet első birtokosáról, aki iskolázott ember volt, nevezték el. Idővel mellette a Szárazér partján újabb település, még egy Deákfalva keletkezett. így lett az egyik, a víz folyása szerint fentebb lévő' Földeákfalva, a lentebbi Aldeákfalva. Ez az utóbbi azután elpusztult, és megmaradt magában Földeákfalva, mely névből később elmaradt a -falva végződés. Valójában egykori birtokosáról, Fii deákról kapta nevét. Amikor a Fii személynév elhomályosult, fölnek kezdték ejteni, lett belőle Földeák. A Szárazér partja emberi településre régtől alkalmas. Az erekkel átszőtt vidék magasabb, partosabb részein eleink igen korán megtelepültek. A falu területén népvándorlás- és Árpádkori leletek is előkerültek. 1332-ben tesz említést egy oklevél először a községről, nevét Fyldyaknak írva. A 15. század közepén a Hunyadiak birtoka volt. Ekkoriban már a népesebb falvak közé tartozott. E körül épült temploma, amely sok viszontagságos évszázadot átvészelve ma is áll Óföldeákon. A mohácsi vész után a török lett úrrá ezen a vidéken, s a falu a sorozatos dúlások miatt teljesen elnéptelenedett. A török uralom után a kincstár birtoka lett. 1711-ben Nádasdy László csanádi püspök kapta meg élete tartamára szóló adományként; ő a lakatlan pusztát a makóiaknak adta haszonbérbe. A 17 000 holdas pusztaságot Návay János szegedi plébános 1729-ben — 4500 forintért — megvásárolta a kincstártól, s azt testvéreinek ajándékozta. A család így és ekkor lett földesura a községnek, melynek további életében jelentős szerepet töltött be. Amikor a Návayak birtokba léptek, nagyobb arányú telepítést kellett végezniök, hogy birtokukra munkás kezeket is biztosítsanak. Az ide telepítettek legnagyobb része szegedi volt, a birtokot vásárló plébános úgy is segítséget nyújtott rokonainak, hogy szegedi hívei közül toborzott telepeseket. A későbbi időben is sűrűn szerepel házasságkötés földeákiak és szegediek között, mely a régi rokoni és ismerősi kapcsolatok fennállását igazolja. Vásárhely és Makó közelebb voltak s a Maros vagy a Tisza sem akadályozta a közlekedést, a földeákiak mégsem onnan, hanem anyavárosukból házasultak. A község legrégibb családjai ebből az időből az anyakönyvek tanúsága szerint: Hödi, Ördög, Fodor, Pintér, Hegedűs, Tari, Szőke, Tóth, Kardos, Oláh, Szekeres, Pálinkás, Király, Körösi, Pap, Borbás, Szarvák, Bokor, Vas, Csikós, Szabó, Csányi, Csordás, Varga, Kovács, Nagy, Gulyás, Sándor, Sípos, Szabados, Szalma, Sarnyai, Berényi, Mészáros, Kocsis, Barta, Bajusz, Vízhányó, Molnár, Horváth, Szűcs, Galló, Baghi, Varjú, Nádasdi, Barát, Monostori, Dudás, Bugyi, Bakos, Búza, Rontó, Hajnal, Farkas. 1781-ben már görögkeleti családok is éltek a községben, így a Farkas, Botro3