Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

Az emberi élet fordulói - Temetés

Az esküvő előtti napon, illetve napokon énekszóval vitték a mennyasszony bútorait új otthonába, s az egész utca hangos volt a nótától, ahogy énekelték: Este viszik a menyasszony ágyát, Elvesztették a nyoszolya lábát, Addig babám nem fekszel az ágyba, Míg meg nem kerül a nyoszolya lába... A vőfély felvirágozva és szalagokkal feldíszített bottal ment akkurátusan a lakodalmas menet előtt. Ő vezette az egész lakodalmi szertartást. A lakodalom egész ideje alatt mindig készen voltak nála a rigmusban mondott köszöntők. Rezesbanda kísérte a menetet, s amerre csak elvonultak a lakodalmasok, sivítottak a mulató asszonyok: Aki reánk bámészkodik, a vőlegényre kívánkozik. A lakodalmak a családi házaknál voltak. Nyáron sátrat készítettek a nagy vendégseregnek, télen kipakoltak a szobákból, hogy elférjenek. A lakodalomra a vendégek elhordták a lakodalmas házhoz a lisztet, tyúkot, tojást. A tyúkból főtt a jó húsleves csigatésztával, utána meg paprikás, savanyúsággal volt szokásban. Azután jött a sok-sok sütemény. A gazdagabbaknál már sülteket is felszolgáltak. Kivirradtig szólt a rezesbanda, s folyt a múlatás. A fiatalok általában igen szűkös körülmények között kezdték az életet. Régen csak a gazdagoknak volt megalapozott a fészekrakásuk. A szegényebbek ingyen tanyásnak mentek el, és árendás földön, árendás házban kezdték a közös életet. A fiataloknak nagyon küzdelmes volt akkoriban a családalapítás. Temetés A házaknál volt a ravatalozás, a virrasztás. Sok előimádkozó halott-sirató aszszony volt a faluban, akiket ilyenkor felfogadtak. Mikor eljött a vég, akkor fölfürösztötték a halottat, hogy tisztult lélekkel menjen a másvilágra. A halottat megborotválták, összekötötték a lábaújját, egy kendővel felkötötték az állát, a szemére pénzt raktak, a halott párnája alá fésűt,zsebkendőt is tettek. Legszebb ünneplőjébe temették el, s a hosszú útra imakönyvet, rózsafűzért helyeztek a kezébe. A férfiak mellé a kalapjukat is odatették. A fésű, a zsebkendő azért kellett, hogy odaát rendbe tudják magukat szedni. A háznál, ahol halott volt, gyászfeketével vonták be a tükröt is, s míg a halottat ki nem vitték a házból, nem illett a hangos beszéd. Mikor eltemették a halottat, következett a tor. A szomszédasszony főzte az ebédet és kalácsot is sütött. Az ünnepi asztalnál, az asztalfőn ki volt hagyva a hely a meghalt részére. A tányérjába sót és kenyeret tettek. Az asztalon gyertyák égtek. A család a koldusokat is megvendégelte, hogy imádkozzanak a meghaltért. A temetés utáni nagymosás is a halott emlékét szolgálta, mert addig nem nyugodott meg, s 40 napon át visszajárt a lelke, míg ruhái ki nem voltak mosva. Szokás volt még a faluban, hogy lélekváltságot húzattak, mikor haldoklott valaki. Emlékszem, jó szülém ilyenkor könnyes szemmel fohászkodott, hogy a haldokló könnyebben hagyja itt a siralomvölgyét. Az öregedéssel, halállal kapcsolatban nagyon sok szólás-mondás járt a faluban. Eljár az idő, oszt hatvan felé, hazafelé. Ez az embör is mögötte mán a kenyere javát, oszt csak hálni jár mán bele a lélök. Ez is össze feni az inát. Elférne égy garabolyba. Fiatalság, bolondság, az öregség mög második gyerökség. De jó az öreg a háznál, ha egy csöp esze sincs. Na ezt is a hátára fektették mán. Mert születünk, oszt möghalunk. Nem gyógyít mög engöm már csak a sárga föd, ha létösznek bele. De hát elevenön nem bújhatok a 3' 35