Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)
Az emberi élet fordulói - Születés
kor még kényelmesen el lehetett férni, de később mind sűrűbbé vált a táncolók tömege, és végül egy nagy porfelhőben kavargott az egész sokaság. Az idősebb nézők közül is mind többen kapcsolódtak be a vidám táncba. Sokszor a vendégek és a helyi nagyságok is táncra kérték az üde, szép rózsamenyasszonyokat. Ezen a napon a zárdában megvendégelték a szegényeket, ruhát is osztottak nekik, s ezért ők is örültek a rózsalakodalomnak. A lakodalom végén zeneszóval kísérték haza a rózsapárokat, akikből sokszor igazi házasok is lettek. A lányoknak, akiknek a rózsakoszorú a fejükre került, ez nagy kitüntetésnek számított. Minden évben nagy izgalmat jelentett a faluban, hogy ki nyeri el a rózsakoszorút. A rózsalakodalom szokását 1948-ig tartották a faluban, ekkorra az alapítvány teljesen elértéktelenedett. Az emberi élet fordulói Születés Az esküvőt gyorsan követte a gyermekáldás. A bábaasszony két hétig járt el füröszteni a gyerekágyas asszonyhoz. A szegény édesanyák nem igen tudták kifeküdni a gyerekágyat, mert várt rájuk a sok házimunka. Amikor eljött a keresztelő napja, akkor a koma vagy komaasszony elvitte keresztvíz alá a gyermeket. Abban az időben Mária, Erzsébet, Júlianna néven nevezték el a legtöbb lány gyermeket, a fiúk Józsefek, Istvánok és Sándorok lettek. A családoknál általában öt-hat gyerek volt, de a tíz gyerekes családok sem voltak ritkák. Minden gyereknek ugyanaz volt a keresztanyja, keresztapja, legtöbbször a katonacimbora és annak felesége. Amikor keresztelőről vitték haza a kisbabát — mindenkitől, aki megnézte — korozsmát (ajándékot) kapott. Ez legtöbbször tojás volt, hogy a kis gyerek arca olyan gömbölyű legyen, mint a tojás. A gyerekágy ideje alatt szokás volt ebédet vinni a rokonságnak. Jó erősítő húsleveseket főztek és vitték a komacsészének nevezett fedeles tálakban, hogy legyen erő a szoptatáshoz. Akkor még nem voltak tápszerek, csak szoptatással táplálta az anya a gyerekét. Sokszor kellett már 9 hónapra elválasztani, mert jelentkezett az újabb kis jövevény. A kicsinek már igen korán rágva adtak minden ételből. Ezért volt a szólásmondás : Csócsa-baba, nyeli dajka. Összerágta az anya az ételt, és így rakta a kicsi szájába. Sokat mondta jó anyám nekem is, hogy szalvétába kötött egy kis cukrot, és azt szopogattam, hogy csendben legyek. A gyerekágyas asszonyt havi vérzésben levő nő nem látogathatta, mert a tisztátalan asszony megrontotta a kis gyermek arcszínét, és az tarkává vált. Féltek az anyák a szemveréstől is, aki igen gyönyörködve nézte az újszülöttet, az megverte szemmel, és az ilyen gyerek nyűgössé vált. Szenes vízzel megszentelték az újszülöttet, hogy elmúljon rontása. A kicsiket legtöbbször az idősebb gyerekek ringatták a bölcsőben és közben ezt énekelték: Csicsis baba, elment anyja a vásárba, Csicsis baba, aludjál, nyuszika is alszik már, Angyalokkal álmodjál. Jön apád, jön anyád, Hoz neked kis piros csizmát. A szülők, ha lefektették a gyereket, fejük alá keresztet rajzoltak. A gyerekeknek igen kellett tisztelni az idősebbeket; az öregeket, a nagyszülőket pacsival kellett köszönteni. 30
