Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

A naptári év szokásai - Úrnapja - Szent Iván napja - Rózsalakodalom

Űrnapja Pünkösd után következett űrnapja. Ekkor volt a nagy körmenet. A menetben eló'l mentek fehér kötényben a Máriás anyák, ők vezették a Máriás lányokat, kik leeresztett hajjal, fehér ruhában, viaszkoszorúval a fejükön vitték a vállukon a Mária szobrot és a lobogókat. A szobor előtt mentek az elsőáldozó kisleányok és rózsaszirmot szórtak. Szent Iván napja Június 24-én, Szent Iván estjén volt a tűzgyújtás és a tűz-ugrálás. Ekkor a gyerekek átugrálták a meggyújtott tüzeket, az asszonyok kosarakból szórták a szentiváni almát, amit szintén a gyerekek kapdostak össze. Rózsalakodalom A Szent László-napi búcsút követte Péter-Pálkor a rózsalakodalom. Ezt az aratási ünnepet Oltványi Pál plébános honosította meg az új helyre települt község életében. A plébános, mikor 1871-ben Szegedre költözött, 10C0 forint alapítványt tett a földeáki Rózsa-ünnep céljára azzal, hogy annak kamatából minden évben, június 29-én Péter és Pál apostolok ünnepén 20-20 forint erénydíjban kell részesíteni két derék ifjút és hajadont. A kamat terhére kell beszerezni a legények kalapja mellé a bokrétát és a két rózsakirálynő fejére a koszorút, és ebből kell fizetni a mulatság zenéjét. A plébánosnak még arra is volt gondja, hogy meghagyja: „A férfi közönség részére némi ízesítő ital is szereztessék be." Az alapítvány úgy rendelkezett, hogy az erénydíjas fiatalok legalább 18 évesek legyenek, azok, kik szorgalmas iskolába járók voltak, őszinték, jámborok, feddhetetlen magaviseletűek, és Isten házának rendszeres látogatói. A legények „a szorgalmas és dolgos munkásokból és jó kaszásokból választandók." Az alapítvány kimondta, hogy csak szegényebb rétegekből, cselédlányokból lehetett kiválasztani a rózsakirálynőket. A jelölést egy hét tagból álló bizottság végezte, melynek tagjai a helybéli lelkész, a község bírája, a kántortanító, a templomgondnok és a három Mária-anya volt. Ezek a jutalom bírák Péter-Pált megelőző vasárnap a fiúiskolában gyűltek össze tanácskozásra, és jelölték ki az erénydíjra érdemes legényeket és hajadonokat. A kijelölt személyeket a templom gondnoka értesítette, hogy 29-én feltétlenül jelenjenek meg az ünnepségen. Az ünnepség előtt már napokkal megkezdődtek az előkészületek. Kötötték rózsákból a koszorúkat, készültek a fehér grenadin menyasszonyi ruhák. Ünnep délutánján volt a felvonulás, a leányok szép fehér ruhában, fejükön rózsakoszorúval, a legények pedig sötét ruhában voltak. A rózsamenyasszonyokat és vőlegényeket koszorúspárok, a megyei vendégek és a község lakossága kísérte fel a templomba, ahol a pap beszédet mondott nekik, és megáldotta őket. A kitüntetett fiatalokat a litániáról a piactérre kísérték, ahol a rezesbanda már húzta a talpalávalót. Ekkorra az egész falu népe ott tolongott a kötéllel elkerített tánctéren, és kezdetét vette a rózsalakodalom. A táncot a templomatya a fehér kötényes Mária-anyával nyitotta meg, s azután az egész falu ifjúsága táncba kezdett, ami addig tartott, míg fel nem jöttek a csillagok. A táncolni vágyó fiatalokat kocsik hozták be a tanyákról, s az aratás ilyenkor teljesen leállt. Bárhogyan sürgetett is a munka, az ifjúság táncoló vágya minden akadályt elsodort, és itt tombolta ki magát. így vált igazi aratási ünneppé a rózsalakodalom. A közeli városokból, falvakból is sokan jöttek, és a táncolni vágyó fiatalok közül sokan itt választottak élettársat is maguknak. A tánc kezdete29