Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

A naptári év szokásai - Húsvét - Szent György-nap - Pünkösd

Húsvét Húsvét első napján nem főztek, ilyenkor jöttek össze a nagycsaládok és volt mit enni a sok mákos kalácsból, sonkából, zsírosan omló paraszt bélesből. Húvéthétfőn már nem volt az a nagy ünnepélyesség, ismét főztek, főleg tyúkhúslevest és már hajnalban megkezdődött a locsolkodás. A falu a leányok sikításától volt hangos. Sok leány felbújt a padlásra félelmében, mert úgy irtózott a hideg víztől. Onnan húzták le a legények, ha meg nem lett volna locsolója, abban emésztettevolna el magát. Locsolkodáskor a legények felvirágzott kalappal járták a leányos házakat, és nem szagosvízzel locsoltak, hanem gémeskútból, vödörrel húzták fel a vizet és azt zúdították a lányra, hogy rühes ne legyen. Jól megfürösztötték a lányokat, akik nem győzték a ruhájukat szárazra váltani. Kanász Matyi Vera leányáról mesélték az öregek: Ez a Véra nagyon félt a locsoló legényöktű és fölmönt a padlásra előllük. Mi legényök mög utána, uzsgyi. De amikó utolértük vóna, az a bolond Véra lány forró vizet öntött ránk egy kantábú. El is hervadhatott tüllünk a másik húsvéton. A lányok nagyon várták a locsolókat, virágot tűztek a legények kalapjába, megvendégelték őket itallal, sonkával és vöröshagyma hajával festett tojással. Húsvéthétfőn a kisebb gyerekek is házról — házra jártak s ronggyal lekötött kis üvegekből locsolkodtak szagos vízzel. Ők piros tojást és pénzt kaptak. Földeákon nem volt szokás a hímes tojás, csak vöröshagyma hajával, később krepp-papírral festett tojásokat kaptak a locsolók. Szent György-nap Áprilisban már zendült a határ és Szent György-napkor (április 24.) volt szokásban a búzaszentelési körmenet. A falu kivonult a zöldelő határba könyörögni a jó termésért, hogy el ne verje a jég, a vihar a határt. Azt tartották, ha ekkor még kilátszik a nyúl a búzából, gyönge termés lesz. A következő nap, Szent Márk napján (április 25.) szentelték meg a határt, s könyörögtek az Úrhoz kedvező időjárásért. Ilyenkor kis megszentelt búzacsomókat is vittek haza, azoktól várva egészséget állataik részére, és hogy védje meg az embereket is az égi csapásoktól. Régen, mikor a kolera s más járványos betegségek még egész családokat vittek el, úgy hitték, hogy a szentelt búza elhárítja ezeket a veszélyeket. Pünkösd Mikor eljött piros pünkösd napja, bodzafával és virágokkal díszítették fel a nagykapukat, az ablakokba bazsarózsákat fűztek, csupa virág volt minden ház. így hirdették és köszöntötték pünkösd napját. Ilyenkor öltöztek fel a kislányok pünkösdi mennyasszonynak és köszöngettek be a házakba, hogy: Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja. Boldogság szálljon e ház hajlékára. E köszöntőért minden gyermek kapott egy pár krajcárt. Pünkösd másnapján jött a falu, az ifjúság nagy napja, a majális. A községháza udvarán mérte össze ügyességét a falu fiatalsága, volt ott lepényevés, zsákfutás, kötélhúzás. Zeneszóra ment a versengés, s nagy izgalom volt, hogy ki lesz a győztes. Amelyik legény nyert az erőversenyen, annak nagy volt a falu előtt a becsülete, ő lett a majális hőse. A majálist mindig a tűzoltóegyesület rendezte. 28