Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - IV. Megzavart társadalom. A zavar forrása — Egészségügy, orvoslás — Nemi élet — Nevelés

rasztrendű orvosok látták el. Amint Szirbik Miklós írja: a paraszt megbetegedvén „kenő-fenőkhöz" folyamodik. A „kenő-fenők" gyógyításmódja pedig kétféle volt. Az első eljárás az orvosszerek véghetetlen sokaságával való próbálkozás, a második pedig — amikor nyilvánvalóvá lett, hogy földi segítség nem használ — a szellemek segítségül hívása: a kuruzslás. Az orvoslás alapgondolata volt siettetni a betegség lefolyását. Megtudni, vajon lehetséges-e a gyógyulás vagy sem. E gondolat mögött az a társadalmi ítélet lappang, hogy a betegség súlyos hátránya a termelő munkának, a hosszas betegség pedig oly tehertétel, amivel szemben az elhalálozás csak felszabadulást jelent. Az orvoslás módszerei mind egyformán tükrözik ugyanezt a társadalmi jelentést. A beteget tömték étellel, itallal, a betegség jelenségeit igyekeztek fokozni: forró daganatra meleget, hideglelés ellen hideget, sebre sarat, pókhálót tettek, hogy ezáltal is próbára tegyék a beteg ellenálló képességét. És amikor bizonyossá vált a betegség orvosolhatatlansága, következett a kuruzslás ezernyi változatával. Nyilvánvalóan gyógyíthatatlan betegség esetén — amikor már földi és égi segítség egyaránt kudarcot vallott — a paraszt felfogás egyáltalán nem idegenkedett a halálokozás gondolatától sem. Biztosnak kell tartanunk, hogy paraszt orvoslók különféle mérgekkel meg is cselekedték ezt, ámbár közvetlen adatunk nincs. Emellett szól az a parasztoknál általános felfogás, hogy ha az orvos nagybetegnek csillapítószert ad be, akkor úgy gondolják, hogy „beoltja", tehát elpusztítja. Ez a fölfogás teljesen összhangban áll az orvoslás alapjelentésével: a beteg súlyos terhe a termelésnek, tehát meg kell tőle szabadulni. A többi változás arányában nagyot változott az életmód és vele együtt az orvoslás módja is. A mai paraszti életmódot már nem az edzés és próbáratevés jellemzi; a tápálkozásban fokozódik a zöldségfélék használata; a lakások túlzsúfoltsága már a gyermekek erős megfogyatkozása miatt is csökkent; a tisztálkodás elvesztette szertartási jellegét, noha a fürdés most sem általános, a fürdőszoba pedig a legmódosabb parasztoknál is ritkaságszámba megy. Az életmóddal együtt átalakult a betegség megítélése és orvoslása is. A halálozások aránylagosan csökkennek, a megbetegedésekről nem mondható el ugyanez, de a betegségekkel való törődés, a félés és orvoslás határozottan megnövekedett. Sőt a betegeskedőnek van valami presztízse a többiek előtt, a betegeskedés városiasságot és kulturáltságot jelent. A betegségeknek orvossal való gyógyíttatása a civilizálódás elengedhetetlen föltételének tartatik. Az orvosnak óriási presztízse van a haladó parasztok közt. Orvoshoz fordulni, orvosságot használni általánosan kötelezőnek tartják, a mindennapi életben azonban kevesebb szigorúsággal érvényesítik az egészségügy követelményeit. Érthető ez, hiszen a polgárság egészségügyi szabályainak föltétlen alkalmazása a paraszti földművelő életében kivihetetlen. Az új szabály lappangó és bizonytalan formákban már megvan: az élet egyformán féltett és védett érték, de hogy ez a védelem közönséges gyakorlat legyen, vagy legalábbis közérvényes konvenció, az csak rejtett vágya ennek a társadalomnak. A NEMI ÉLET rejtettebb tartománya mind palástoltságánál, mind összetettségénél fogva melegágya az érvényét vesztett vagy még érvényre nem jutott értékelésnek, a teljes értékelésmentességnek s az ösztönösen és titkoltan követett gyakorlat tökéletes zavarának. Ezen a területen semmi támaszkodó pontja nincs a változó társadalom ösvényein botorkáló embernek. Az egyén ereje az egyetlen mentség arra, hogy utat merjen magának vágni a bozótban, mert különben kilátástalan nyavalygás a sorsa. A nemesi rend szerepét közvetlenül a polgárság örökölte, és ennek az osztálynak a közvetítésével jutott el ugyanaz a szerep a többi követő osztályokhoz, leg73