Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - IV. Megzavart társadalom. A zavar forrása — Egészségügy, orvoslás — Nemi élet — Nevelés

részen határozott és kétséget nem ismerő szabályokhoz igazodott e tekintetben. Ért­hető a zavar, mely előállott azáltal, hogy ezek az előírások értelmüket vesztették. A különböző szerepeket betöltő csoportok körében nemcsak objektíve külön­böző az emberanyag értéke, hanem az egyes csoportok tudatában és normáiban is érvényre jut ez a különbségtétel: más az élet és egészség értékelése a nemesség és pol­gárság csoportjainál, és más a parasztságnál. A felszíni réteg embere kevesebb és drágább: ez a mottója a nemesség és pol­gárság egészségügyének, amely e csoportoknál jelentőségben és fontosságban kima­gasló helyen áll. A kevésbé terhes munka, zavartalanabb fogyasztás, és higiénikus életmód folytán is kevesebb áldozatot kíván náluk a halál. Az első generációban a makói társadalomnak csak kicsiny része élt a fölszín napsütésében, kicsiny területen érvényesült tehát az emberanyag féltő megbecsülése. A második és harmadik gene­rációban már kiszélesedett a polgári minőség, de az életmód javulása és az orvoslás gondossága csak a felszínen lett általánossá. A mezőváros egészségügyének igazi jellemzője mindhárom generáción keresz­tül a parasztság. Az örökös munkával terhelt, szűkös és egyoldalú parasztélet sem­miképp sem mondható egészségesnek. A természeti környezet, a napfény és a levegő részben ugyan pótolta a lakás és táplálkozás rendkívüli fogyatékosságait, egészében azonban inkább edző volt ez az életmód, semmint egészségápoló. Akárhány tagja is volt a családnak, mind egy szobában laktak, gyermekek hárman-négyen egy ágyon, vackon, gazdáknál éppúgy, mint zselléreknél. A táplálkozásban ismeretlen volt minden zöldség, hiányát csak kicsi részben pótolta a gyümölcs, amelyről azt tartot­ták, hogy csak gyermekeknek való, s a felnőttek igen keveset fogyasztottak belőle. A ruházkodás az egyedüli terület, amelyben egészségi szempontból sok tekintetben ma is eléretlen megoldásokat mutat fel a parasztkultúra. Annál kirívóbb fogyaté­kosságai voltak a tisztálkodásnak. A fürdés felnőttek közt télen nyáron egyaránt is­meretlen fogalom volt. Nem is szolgált erre a célra semminemű eszköz és helyiség, egyedüli fürdő-mosdó alkalmatosság a teknő, melyben azonban kizárólag a csecse­mőket fürdették. Amikor a századforduló táján egy vállakozó engedélyt kért a vá­rostól fürdő építésére, a városi tanács egyik idősebbik tagja avval ellenezte, hogy semmi szükség az ilyenfajta fényűzésre, fürdés nélkül is megvan az ember: íme, ő maga is negyven esztendeje nem fürdött. Ellenben szigorúan kötelező volt a reggeli mosdás, távolról sem csak tisztálkodás céljából: szertartás volt, elengedhetetlen fel­tétele a reggeli étkezésnek. Az egész család ugyanabból a vízből nedvesítette meg az arcát és utána ugyanavval a törülközővel törülközött, miközben a Miatyánkot mondta. A szertartás jelentését megvilágítja és kiegészíti az a szigorú szabály is, hogy amíg valami komolyabb munkát nem végzett valaki, addig nem reggelizhetett. Az ennivalót meg kellett érdemelni s az érdemen felül kellő megtisztulással és hála­adással fogadni. Eképp tükrözi minden mozzanat a parasztság kívülről-belülről egy­aránt szentesített társadalmi szerepét. A paraszt életmód azonban korántsem azt eredményezte, hogy több lett volna a beteg, illetve akkora társadalmi szerepe lett volna a betegségnek, mint ma. A halálo­zás sokkal sűrűbb volt, az bizonyos. A csecsemők halandósága, ha csak a számot nézzük, szörnyű nagy volt; a paraszt életmód edző kiválogatása fel sem engedte nö­vekedni azokat, akiknek a szervezete nem bizonyult ellenállónak. A fertőző járvá­nyok is jóval több megbetegedést idéztek elő, mint ma, ezeket azonban elemi csapá­soknak tekintették, nem pedig leküzdhető betegségeknek. Amennyi közönséges megbetegedés történt, azt teljességgel másképpen kezelték, mint ma. Mindenekelőtt nem foglalkoztak sokat a beteggel és a betegséggel; nem voltak olyan nagy esetek, mint ahogy a halál sem volt valami félelmetes hatalom. Az orvoslást kizárólag pa­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom