Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - II. Vezetés és ellenőrzés. Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés— Bűncselekmények

séhez szükséges polgári szintet a kollektív berendezkedésen keresztül. S ezt a vezető eszmét tétovázás nélkül követi az a néhány száz ember, aki a munkásotthonba gyűl össze esténként. Megszállottak ők, s nem tudják a társadalom jelenségeit másképp szemlélni, mint ennek az eszmének világánál. A mezővárosi társadalom átalakulása immár a harmadik nemzedékbe fordult. A fölszín alatti rétegekben három nemzedéken keresztül munkált elevenül a föltörekvés eszméje: az első generáció a gazdasági feltételeket teremtette meg — amennyire megteremthette —, a második megkezdette a társadalmi emancipálódást, a harmadik pedig úgy indult, mintha teljessé akarná tenni. Bármennyi energia indult is azonban útjára, a gazdasági lehetőségek elmaradása s a társadalmi struktúra ellenállása folytán megtorpant ez az előrenyomulás. Előre veti árnyékát a küzdelem reménytelensége, viszont a régi szerep sem kell többé. A „lenni vagy nem lenni" válságába jutott a mezővárosi társadalom. Fölfelé törekvése során már a polgárság igényeit tette magáévá. Az alsó szint népét viszont a gazdasági és strukturális feltételek leküzdhetetlennek látszó erővel tartják proletári és kispolgári szinten. Nincs energia, amely el ne lankadna ilyen helyzetben, s éppen azok a népcsoportok torpannak meg leghamarabb, amelyek a legértékesebbek, mert leginkább törnek fölfelé, és legsürgősebben igénylik a fölszín levegőjét. Makón a szentlőrinci és újvárosi református hagymakertész parasztság tünteti fel leginkább a küzdelemben való fáradtság jeleit, mert ez a rész tette eddig is a legnagyobb haladást a polgáriasodás útján. Mögötte következik a katolikus és nem hagymakertész parasztság. A cigányság viszont — annak ellenére, hogy föltételei még rosszabbak, mint a többi klasszisoké — nem lévén feltörekvő igénye, a válságból mit sem érez. A zsidóság alsó rétegei éppoly mostoha feltételek közé kényszerültek, mint a többi népcsoportok; felszínre való törekvésük még fokozottabb, mégis náluk nyoma sincs a válságnak. Más magyarázatot nem lelhetünk, mint hogy a zsidóság az évezredek folyamán átesett már az efféle válságok iskoláján és energiáit most is sikerrel mentette át a kíméletlen egyéni feltörekvés lojális vagy illojális küzdelmeinek frontjára. így azonban csak kisebbségi vendég-népelemként tarthatja fenn magát. A magyar parasztság föltörekvései ott indultak meg először, ahol fejlődése megszakítás nélkül folyhatott. A dunántúli parasztság nemcsak értéktermelőbb parasztkultúrát fejlesztett ki, mint az alföldi, hanem a fölszín igényléséig is hamarabb eljutott, — s a reménytelenségben is hamarabb ellankadt. A válság rettenetes jelzője: a gyermek megtagadása ezeken a vidékeken leggyakoribb. A parasztság, egyáltalában az alsó osztályok egykéje a legfélreérthetetlenebb jelensége a válságnak. Az alföldi mezővárosi társadalmak jóval később indultak el fejlődésükben, mint a töröktől meghagyott részeké, feltörekvésük is később lett válságossá. Még ma is azok a mezővárosok mutatják a válság jeleit, amelyek — mint Makó is — népük energiájánál fogva magasabb fejlődést értek el. De éppoly félreérthetetlenül mutatják, mint az életunt dunántúli falvak. Míg egyik oldalon a társadalom szerkezeti átalakulása és funkcionális egységesülése végtelen fejlődés lehetőségeinek megteremtése felé mutat, addig a másik oldalon egyre több és több a küzdelem halottja, és egyre több akiket a reménytelenség még születésük előtt megölt. Az objektív valóságok életet sugárzó mozzanatai ellenére jelen van a halál is a mezőváros társadalmában. Bizonyos, hogy a vezető eszme a fölfelé törekvés, bizonyos, hogy a társadalom átalakulása az általános értéktermelés feltételeinek megteremtése felé halad, de bizonyos az is, hogy a harmadik nemzedék a lét és nemlét határán imbolyog. Iskolázott fiatalemberek százai — az alsó rétegek feltörekvő élcsapata — ínségmunkáért esedeznek, s a fölfelé törekvés fáradtságával elfordulnak az értéktermelés területeitől és nincs erejük már hősi erőfeszítésre: kezdeni mindent alólról, a földről. A pa63