Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - II. Vezetés és ellenőrzés. Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés— Bűncselekmények

rasztgazdák lányai polgári és kispolgári megváltóért esengenek, és elfordulnak földtől, gyermektől egyaránt. Hol vannak, és vannak-e elegen, akik akár az ellenállás lerombolásával, akár a feltörekvő erejének megsokszorozásával, ébren tudják tartani az életet? Mert a kérdés nem kisebb, mint hogy a fejlődő mezővárosból lesz-e magyar polgári társadalom, vagy ideig való sorvadás után jön a halál. Most van az az idő „amikor érzik, hogy feleletnek ideje közeleg s ebben a felelésben már úr lesz a parasztból: öntudatlan ura életnek és halálnak". A MEZŐVÁROS VEZETŐ CSOPORTJAI a régi rend társadalmában a vezető eszméknek megfelelően két különböző csoportosulás élén helyezkedtek el. Két autonómia állott egymás mellett, amelyek szerkezetileg meghatározott összefüggésben ugyan, de egymástól függetlenül munkáltak. A két tartományon belül alakult ki egy-egy vezető csoport, s ennek uszályát képezték a többi csoportok. A nemesi rend autonómiája magában foglalta a polgárságot is. A magyar polgárság általában későn és akkor is nagyon különösen fejlődött ki; funkcióját a középnemeség látta el. Makó társadalmában különösen hiányzott a polgárság önálló kifejlése: az első generáció még tökéletesen a nemesség árnyékában húzodott meg. A paraszt rend hasonlóképpen egyetlen különálló vezetői kört képezett, magában foglalva a telkesgazdákat és zselléreket egyaránt. Gazdák és zsellérek sohasem minőségben, hanem mindenkor csak fokozatokban különböztek egymástól, akárcsak ma az osztályok. A földbirtoklás fokozatainak megfelelően rétegződött a vezetői kör, mindamellett egyetlen csoportot képezett a parasztság, amelyben a gazdák voltak a vezetők, s az uszály a zsellérek. Az új rend egységesítő tendenciája a csoportok vezetői és követői elhelyezkedésében nyilvánul meg legjobban. Egyetlen vezetői körré olvadt a mezővárosi társadalom, melyben az egyetlen vezetői szerepet a polgárság tölti be. A paraszt autonómiából már csak töredékek vannak és érvénye nagyon szűk területre szorítkozik. Mindamellett nem kivétel nélkül való ténylegesség az egységes polgári vezetés, mely alól a parasztság konzervatív rétegén kívül az osztálytudatos proletariátus is kivonja magát egy-két vonatkozásban. A régi rend tagozottságához képest mégis általánosnak mondható a polgárság vezetői szerepe. A TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS tekintetében a múlt közösségi és a jelen atomizált társadalma adják a különbség alakjait. A szerveződött és hatékony közösségekre épült társadalom az ellenőrzés teljességét valósította meg. A nemesi rend rokonsági és területi csoportjai, nemkülönben a parasztság falura, vagy faluszerű városrészekre kiterjedő közösségei nyilvántartották tagjaikat életük minden vonatkozásában. Ennek az ellenőrzésnek az útjai kikerülhetetlenek voltak. Magánügy olyan értelemben, mint ahogy a szó polgári jelentésében ismerjük, nem létezett. Á közösség tudomása természetesen ítélet is volt, társadalmi ítélet, mely a csoport morális-konvencionális értékelésére támaszkodott. A közösség mint óriási eleven törvényszék járt el minden tagjával szemben. Ennek az ítélő közösségnek mindenki tagja volt, ítélete éppen ezért fellebbezhetetlennek számított. Az értékek kialakult rangsora azonban az ellenőrzés egyezése ellenére az osztályszerep tartalmához képest más volt a parasztság és más a nemesség rendjében. A nemesség konvencionális és morális értékelése a vezető és uralkodó rend fegyelmét követelte meg és minden ponton a felsőbbségi tudat követelményeihez szabta normáit. A konvencionális szabályok sűrű szövevénye kiváltképpen tükrözi a felsőbbségi tudat és az uralkodói szerep ébren tartását. Egy mezőváros nemessége ebben a tekintetben azonban semmi eltérést nem mutat fel a nemesség arculatával szemben. 64