Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - II. Vezetés és ellenőrzés. Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés— Bűncselekmények

mezővárosi társadalmat. Rögtön utána következik — az átalakuló társadalom legmélyebbről buzgó vágyakozását eláruló jel — a karriernek a presztízse. Mindenki föltétlen elismerésben és hódolatban részesül, aki paraszt vagy proletár szintről fölemelkedve a művészet, a tudomány, a politikai élet vagy akár a vagyonszerzés, akár a játék területein saját erői vagy a vakszerencse folytán nagy pályát fut. Egészen mindegy, hogy teljesítménye milyen természetű és mennyire értékes. A sorsjáték nyerője éppoly elimerésben részesül, mint a válogatott futballjátékos vagy a politikai vezérré nőtt kisgazda. Az életkor presztízse viszont föltűnően csökken, az öregség régi patriarchális megbecsülése nyomokban sem lelhető fel többé. A vezetés és követés tartalom szerint azonos az utánzással, jelenségeiben viszont ellenkező irányú változást tett. Az utánzás — példát hasonló magatartással követni — a rendiség idején csoportokon belül érvényesült, és a csoporthatárokat csak az új rendben törte át. A vezetés-követés viszont — vezető magatartást megfelelő, de nem hasonló vagy nem mindig hasonló magatartással követni — éppen fordítva: a rendi csoportok között érvényesült feltétlenül, az új rendben viszont már csak föltételesen és esetlegesen. Ám a tartalom, mely a két ellenkező változás jelenségei mögött van, azonos: az életteljességet magában foglaló szerep igénylése, és az érette való küzdelem. II. Vezetés és ellenőrzés Vezető eszmék — Vezető csoportok — Társadalmi ellenőrzés — Morális konvencionális értékelés — Bűncselekmények A MEZŐVÁROSI TÁRSADALOM VEZETŐ ESZMÉI egyfelől az elmúlt nemzedékek küzdelmeinek tartalmára vetnek világot, másfelől a jelen társadalom életének fordulópontjaira mutatnak rá, mindezeken túl pedig feltárják a mezővárosi társadalom fejlődési válságát. A rendi társadalomban a csoportok autonómiájának megfelelően két külön tartománya volt a vezető eszméknek. A polgárság amennyire elenyésző volt számszerint, éppoly kevéssé alakított ki saját világképet. A nemesi rend gazdasági és történeti feltételeinél fogva biztosította a szabadságot és lehetőséget a szellemi kultúra különböző változatainak átélésére. Gazdasági és társadalmi kényszerűségek nem akadályozták meg abban, hogy a kívülről jövő eszmeáramlatokra hajlandósága szerint reagáljon, vagy maga indítson útnak ilyeneket. Az eszmeáramlatok konkrét jelentkezése, hatása vagy indulása szempontunkból nem bír jelentőséggel, fontos csak annyi, hogy a nemesség számára megvolt az átélés társadalmi feltétele. A makói társadalom nemessége a magyar nemességgel együtt természetesen végigment a magyar földre eljutó vagy itt kialakuló összes áramlatokon. Egész más világ azonban a parasztságé. A paraszt rend minden ízében ember-és anyagtermelésre rendeltetett törekvéseit a társadalmi és gazdasági kényszerűségek minden körülmények közt egyetlen irányba fordították, abba az irányba, amelyet a szerep előírt. Ez az objektív indítója annak, hogy a parasztság elsőrendű vezető eszméje a termelés volt, amely beárnyékolta és maga alá rendelte az összes magatartásokat. Bármily eredménnyel folytatta is azonban a parasztság a termelés munkáját, a szerep kötöttségei alól föl nem szabadult. A fogyasztás szűk keretei oly szorosan fogták, hogy azokat akkor sem lépte át, ha eszközei meglettek volna hozzá. A szerep minden mostohasága ellenére a termelés kötöttségei között kialakult egy bizo61