Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - I. A mezővárosi társadalom élete. A szerkezeti feltételek átalakulása — Belső társadalmi erők: utánzás, presztízs, vezetés-követés

hogy az alapváltozásnak megfelelő formák kialakultak volna. A megszólítások, nyelv, közvetlen társas érintkezés és a politikai élet területein szétbomlott a mezővárosi társadalom. A szellemi élet pedig az illúziók és a hazugságok füstjében lebeg. Művészet, vallás, tudomány, játék és ünneplés mintha nem vennék észre, hogy megváltozott alattuk a föld. Úgy támaszkodnak a távoli múlt tényeire, s úgy követik a távoli jelen ideáljait, mintha az imádkozó, ismerő, művekbe kívánkozó és ünneplő ember nem is itt élne a poros alföldi tájakon. Az alapok objektív változásai sem a múlt gondolkodás-, ízlés- és ideálformái nem változtatták meg teljesen, sem újat nem alakítottak ki, így van virágzása az illúzióknak, hazugságoknak és narkózisoknak. A TÁRSADALOM BELSŐ ERŐI közül az utánzás, a presztízs és a vezetés—követés a mezővárosi társadalom jelentékenyebb tényezői, s ezeknek van az átalakulásban különleges szerepük. Az utánzás a régi rend társadalmában is betöltötte szerepét, azonban különkülön a csoportok autonómiáján belül. A rendek különállása épp abban nyilatkozott meg, hogy az egyik csoport tagja nem utánozta a másikat. Ma viszont a társadalom egész területén érvényesül az utánzás. A csoportok autonómiája beleolvad a mezővárosi társadalom szuverén egységébe. Makó társadalmi életének történelmi jelentőségű fordulata, hogy ami a társadalom egyik csúcsából elindult, az végigfuthat minden rétegén, legyen az divat, vallási mozgalom vagy művészi termék. Az utánzás nemcsak ténylegesség, mely elmossa a csoportok külön szerepének határait, hanem érték-követelés is. Jelenti vagy legalábbis bejelenti a társadalmi hierarchia értékrendjének kikezdését. A külsőleges utánzás: igénybejelentés a szerep teljes utánzására. Természetesen a társadalmi élet egyes tájain más és más az utánzás szerepe. A gazdasági élet alig érzi hatását, a szellemi élet sem sokkal inkább, igazi területe a társas érintkezés és a társadalmi élet „technikája". A presztízs különböző fajtái különböző mértékben törték át a csoportok határait. A rendi társadalomban az utánzáshoz hasonlóan csak a csoporton belüli viszonylatban érvényesült mindenfajta presztízs, kivéve az úrnak a presztízsét. Csoportközi viszonylatban mérhetetlen erővel folyt bele az úri minőség az élet menetébe, s döntő tekintélyt és megbecsülést biztosított parasztok és polgárok előtt egyaránt. Az általános hódolattól, mely mindenütt kijár az úrnak, Makó társadalma némileg elhajlott. Ez a város valaha szabad menetelű város volt, még parasztjaiban is élt a szabadpolgárság emléke, s az úrbéri viszony soha sem jelentett személyes viszonyt, a makói nemesség pedig régtől fogva hivatali réteg volt. Ezek az okok eredményezték, hogy a makói parasztból, kiváltképpen az újvárosi és szentlőrinci reformátusokból mindenkor hiányzott a jobbágyi alázat. Az egyes csoportok autonómiáján belül általában érvényesültek a presztízs egyéb fajtái is, azonban a csoportok szereposztásához képest, csoportonként másmás változatok jutottak főszerepre. A nemesi rend, a politikai vezetés osztálya lévén, a politikai vezér presztízsét növelte legnagyobbra. Á polgárság, mint a gazdasági és kulturális termelés rendje, a jólét presztízsének hódolt leginkább, a parasztság mint ember- és anyagtermelő osztály viszont a termés legbőségesebb forrásainak, a vagyonos és keveset fogyasztó gazdának, a sokgyermekes anyának, valamint az életkornak a presztízsét növelte legnagyobbra. A változás a presztízs szerepét is megfordította. Az egyetlen osztályközi presztízs : az úré, kisebb területre szorult vissza, bár léte még jóidéig biztosítottnak látszik. Minden egyébfajta presztízs érvényesül a társadalom egész kiterjedésében. Első helyen a polgárság körében kialakult presztízs: a jólét hódoló tisztelete járja át a 60