Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom adott feltételei - IV. Történet. Politikai történet — A társadalom átalakulása — A változás történeti okai — A változás történeti rendje

egyén. Az ínségakciók során állandóan járt munkára 891 egyén, viszont jelentkezett és néhányszor dolgozott 2998 mezőgazdasági és 193 ipari munkás. Az egész tél folyamán ebédet kapott 1100 gyermek. A városi menházban ápolnak 95—100 munkaképtelent. Összesen 5791 főt tesz ki a segélyezettek száma, de hozzávéve az ínségmunkára jelentkezetteknek azon családtagjait, akik más úton nem részesülnek segélyben, továbbá azokat, akik a városi akciókon kívülálló segélyben részesültek, akkor a segélyezettek száma jóval meghaladja a 6000-et, az egész népességnek 18—19%-át. A mezővárosi társadalom fejlődésének egyfelől különleges hajtóereje, másfelől különleges akadálya az a tény, hogy a lakosságnak fele a fogyasztás legalsó szintjén helyezkedik el. IV. Történet Politikai történet — A társadalom átalakulása — A változás történeti okai — A változás történeti rendje VÁROSUNK POLITIKAI TÖRTÉNETÉNEK fontosabb eseményei közül ki kell emelnünk a török hódoltság hatását, mert e pusztítások egészében ketté vágták a társadalom fejlődését. A török dúlások tabula rasa-t csináltak Makó helyén, s az újjáépüléssel szinte teljesen újra kezdődött a város története. A napjainkig történt kétszázéves fejlődése, a gyarapodásnak és terjeszkedésnek majdnem töretlen vonalát mutatja, ez a vonal azonban már csaknem félszázad óta gyökeres szerkezeti változást takaró fölszínen halad és napjainkban nagymértékű elhajláshoz érkezett el. A város Reizner szerint ó-szláv alapítás és marosi átkelőhelyként épült. Az Árpádok korában Velnök néven a Csanád nemzetség birtoka volt mint jobbágy falu. A XVI. század elején a királyi város jogállását nyerte, valószínűleg János királytól. A török és a kuruc—labanc háborúkban ismételten elpusztult, utoljára 1703-ban, de mindannyiszor felépült; a mai város az 1704-i felépítésből fejlődött ki. Makó „a haza érdekében tett szolgálata" jutalmául továbbra is királyi város maradt, de csak 1719-ig. Ekkor a csanádi püspökség birtokába került. Az úrbéri szolgálatok teljesítésére, illetve megváltására ettől kezdve a lakosság évenként kötött szerződést a püspökséggel. Rengeteg pörösködés származott ezekből a szerződésekből, és később is a megváltással kapcsolatos egyességekből, míg végre 1863-ban befejeződött a megváltási eljárás. Ugyanebben az évben történt a várost körülvevő legelők felosztása a meglevő ház- és földbirtok alapján. A MÚLT TÁRSADALMÁNAK tüzetes és rendszeres felidézése társadalomtörténeti föladat, napjaink társadalmának elemzése sem mellőzheti azonban a történeti áttekintést, ha ismerni akarja az aktuális társadalmi világ történeti feltételeit. Jelen társadalomrajz alapvető tétele, hogy a parasztság s a reá támaszkodó városalkat : a mezőváros gyökeres és korszakot jelentő átalakuláson megy át. Ellenvetésül kínálkozik e megállapításnak az a közismert tény, hogy a parasztság s a mezőváros életében is, mint minden más társadalmi tartományban állandóan történik változás. Ott is áramlatok követik egymást, s a felsőbb rétegek kultúrjavai lesüllyedvén paraszti szintre, állandóan alakítják a társadalom életét. Szirbik Miklós is arról panaszkodik, hogy a parasztság „kezdi elhagyni régi tisztes öltözetét és új módit csinál". Kétségtelenül van változás minden időben és minden társadalmi rétegben, de óriási és alapvető különbség van a mai és a megelőző századok parasztságának vál16