Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom adott feltételei - IV. Történet. Politikai történet — A társadalom átalakulása — A változás történeti okai — A változás történeti rendje

tozásai között. A régebbiek részleges és lényegtelen elhajlások voltak, a mai ellenben osztályhatárokat ostromló gyökeres változás és arra irányul, hogy megszüntesse a külön paraszti állományt, s a paraszt társadalmi tartományt a társadalom egysége egészébe olvassza be, és a volt faluból várost alakítson. A parasztság napjainkig való története egyetlen szűk mederben haladt. A társadalom termelésében betöltött szerep a tárgyi kényszerűségeken túl erkölcsi felfogásba, konvenciókba és hagyományokba szűrődve határozta meg mindenkor egyértelművé a parasztság életét. Történeti változások: a felső rétegek kultúrjavai lesüllyedtek paraszti szintre; újabb történeti helyzetek állottak elő, melyekhez alkalmazkodni kellett (háború, árvíz, aszály); kifejlődött valamelyes rétegződés, voltak telkesgazdák és zsellérek, mindazonáltal a parasztság egyetlen tömbként és azonos törvények szerint látta el szerepét, emberek és javak termelését. Ugyanazon keretek között jutott kifejezésre az apellálás is szerepe ellen. A korunkbeli változás lényege az, hogy ez az általános megkötöttség feloldódásban van. Az egységes paraszttömb kétfelé hasadt: a telkesgazda polgárrá lesz és kezdi elhagyni a paraszttörvényeket, a zsellér pedig proletárrá, s a parasztmunkás állapotot csak adott, de megváltoztatható és megváltoztatandó történeti helyzetül tekinti. Nincs többé autonóm parasztkultúra, mert értelmetlenné és megtagadottá vált a paraszt osztályhelyzet, de nincs még befejezett átformálódás sem, nincs megfelelő osztálytudattal fölvértezett polgárság sem. Egyelőre az alakulás és változás uralkodik mindenekfelett. A történeti fejlődés során a legnagyobb e változás, ami csak történhetett, mellette a parasztságnak minden előző formálódása részleges és lényegtelen. Még nem ért véget ez az átalakulás és napjainkban folyik a legnagyobb erővel. Egyik község egy állomással előbb van, mint a másik, egyes vidékek még csaknem érintetlenek, mások már csaknem elérték a polgárosodás megfelelő pólusait. Makó parasztsága és egészében a mezőváros maga az élcsoporthoz tartozik és példásan mutatja az átalakulás teljes színképét. A VÁLTOZÁS TÖRTÉNETI OKAIT itt kíséreljük meg föltárni és egyes tényeit történeti rendben felsorakoztatni. Az 1860-as éveket vehetjük annak az időnek, amikor Magyarországon, s különösen Makón hatni kezdtek azok az erők, melyek később előidézték a társadalom gyökeres átalakulását. 1861-ben fejeződött be az úrbérváltság és ebben az időben következett be a magyar kapitalizmus történetében az a fejlődési fok, mely már a mezőgazdasági termelésre is kiterjesztette hatását. Ugyancsak ekkortájt kezdik alkalmazni azokat a technikai eredményeket, amelyek egybekapcsolják a falvakat és mezővárosokat a városokkal. És ugyancsak ebben az időben indult meg a magyar közélet liberális szellemű fejlődése, mely bizonyos mértékű polgári szabadságot, iskolát és számos egyéb művelődési lehetőséget nyújtott a parasztságnak is. A változás közvetlen okai tehát kívülről érték a parasztságot, Makón is éppúgy, mint egyebütt Magyarországon. A társadalom általános liberális-kapitalista fejlődése új helyzetet teremtett. A hatások érvényesülésében az a sorrend alakult ki, hogy először a régi paraszti termelőeszközökkel és eljárásokkal az úrbérváltság révén egy bizonyos gazdasági gyarapodáshoz jutott a parasztság, s csak ezután vált képessé a liberális—kapitalista fejlődés által nyújtott további lehetőségek elfogadására. Mindamellett belső fejlődése sem volt jelentőség nélkül való. Az Alföldön általában, de Makón különösen nem jutott el a parasztság a parasztkultúra és társadalmi formák klasszikus érettségéig, mint pl. a Dunántúlon és Erdélyben, hanem még a 2 17