Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom adott feltételei - III. Gazdaság. A gazdasági struktúra jellege — Termelési ágak — Gazdaságok nagycsoportjai — Területi elhelyezkedés — Fogyasztás — Jövedelemeloszlás — A fogyasztás rétegződése

A földbirtokos őstermelők legnagyobb része A kereskedelem, ipar és közlekedés körében az összes önállók és tisztviselők és a segédek nagyobbik fele A közszolgálatban és a szabadpályán levők közül A tőkések és nyugdíjasok fele Összesen: 4000 2000 370 180 6550 A 6550 főnyi keresőhöz hozzászámítva 1:1,2 arányban a megfelelő eltartottakat 14—15 000 egyén számítható a második jövedelmi osztályra. Az egész népességnek, mintegy 40%-a. A népesség legnagyobb részét a 800 pengőn aluli jövedelmek osztálya foglalja magában. Ide számíthatók: Az eltartottakkal együtt mintegy 18 000 főnyi csoportot foglal magában ez a jövedelemosztály, tehát a város egész lakosságának 50%-át. A FOGYASZTÁS RÉTEGZŐDÉSE követi a jövedelmek egyes osztályainak határait. A makói feltételek között a jövedelem eloszlásának két szélső osztálya nem esik mérhetetlen távolságra egymástól. Ebben a városban ismeretlenek a mammutjövedelmek, mindamellett egy mezőgazdasági cseléd 3—400 pengős jövedelmét ötvenszeresen meghaladja a kevesek 15—20 000 pengős jövedelme, s az ötvenszeres arány a fogyasztás szintkülönbségében is megvan. A 3000 pengőn felüli jövedelemre támaszkodó felső fogyasztási szint a fogyasztás minden ágában polgári ellátottságot jelent: több szobás lakás, háztartási alkalmazott, föltétlen villanyvilágítás, divat szerinti öltözködés, több fogásos étkezés és jelentékeny kultúrkiadások a jellemzői ennek az életstandardnak. Kivételes helyzetben van a parasztbirtokosoknak ebbe a jövedelemosztályba tartozó csoportja. Jövedelmük megengedné a polgári szintet, mégis csak egy részük él polgári nívón. Az első osztályú ellátottság igénylése csak tendencia és törekvés, a tények — a paraszt hagyományok megkötő ereje folytán — még nagyon messze esnek ettől a példaképtől. Annyira messze, hogy az első jövedelemosztályba tartozó parasztság általánosságban a fogyasztás szintjének második fokozatán áll. A 800 és 3000 P közé eső kispolgári jövedelemosztály már nagymértékben lecsökkentett fogyasztási szintet képvisel. Egy- vagy ritkán kétszobás lakás, kevesebb fogásból álló étkezés, a divatot későbben követő öltözködés és minimális kultúrkiadások jellemzik a középső életstandardot. Az alsó jövedelemosztály fogyasztási szintjének legfőbb jellemzője az örökös szükség: zsúfolt lakás, hiányos öltözködés és étkezés, a kultúrszükségletek ellátásának teljes hiánya. A proletárság igen tekintélyes része állandóan segélyezésre szorul. Az 1934—35 év telén a következő segélyezések történtek: fizikai és szellemi ínségmunka, gyermek ebédeltető akciók, ruha és pénz segélynyújtás. Állandó segélyezésben részesült a Szegénygondozó Hivatal révén kisebb-nagyobb mértékben 1400 A törpebirtokosok fennmaradó része A kereskedelem, ipar és közlekedés körében a segédek egyrésze és a munkások Az összes mezőgazdasági cselédek és munkások Az összes napszámosok és házicselédek Összesen: 868 1800 5713 1076 9457 15