Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Ellentmondások

A református egyháznak tizenhat tanítója, tizenhat tanterme volt. Állandó gondokkal küzdött a tanítói fizetések előteremtésére, meg az iskolák karbantartására. Majd amikor már nem tudott velük megbirkózni, államsegélyért folyamodott. Az iskoláikhoz az egyházak ragaszkodtak. Nem akarták a kezükből kiadni. A város téli tüzelővel segítette őket. A századforduló elején Makó állami gazdasági iskolát kapott a Vásárhelyi utca végén. A mindennapi iskolát elvégzett fiúk és lányok ide jártak télen hetenként két nap, nyáron hetenként egy napra. A fiúkat mezőgazdasági alapismeretekre, a lányokat szabás, varrás, háztartás, konyhakerti munkára tanították a tanárnői. A hagymatermesztésnek akkor még Makón semmi tudománya nem volt. Ha a tanárok mégis megpróbáltak valamit a hagymáról tanítani, olyan fonákul nyúltak hozzá, hogy mi kinevettük őket, mert mi a hagymatermesztéshez többet értettünk gyakorlatból, mint ők. Ez az iskola hároméves volt. Volt már Makónak akkor állami főgimnáziuma, meg polgári leányiskolája, de ide a makói hagymás gyerekek kevesen jártak. A gazdasági iskola elvégzése után a makói hagymás fiúknak és lányoknak a tánciskola volt a legközelebbi művelődési lehetőség. Ide jártak a lányok tizenkét, a fiúk tizennyolc éves korukba. Itt tanultak egy kevés társaságbeli alapismeretet, meg táncolni. A századfordulón Makón élénk kulturális élet folyt. Az is mutatja, hogy a századfordulón Makón díszes színház épült. Hogy miért fából? Talán, mert Makón akkor ahhoz nagyon könnyen lehetett jutni. És hogy fából készült, azért nagyon rövid ideig tette. Hamar életveszélyesnek nyilvánították. Pedig milyen szép volt! Pedig milyen jó volt! Amikor lebontották, hogy sajnáltuk! A századfordulón Makónak két napilapja volt. Reggel már pirkadtkor megjelent a Makói Újság. Még Honvédban is már kora reggel fürge lábú rikkancsok az egyik utcán le, a másikon vissza, kiabálták: megjelent a Makói Újság! Itt a Makói Újság! Benne van a szenzáció! Ara két fillér. Délután megjelent az Esti Hírlap. Ezt is rikkancsok hordták szét a városban. Mind a két újság négyoldalas volt. írásuk, szellemük mindenkor friss volt. Mindenkor nagy előszeretettel foglalkoztak a legújabb szenzációval. A város közönsége nagy szeretettel olvasta őket, megjelenésük népszerű volt. Volt a városnak vicclapja is. A „Dongó" hetenként egyszer, szombaton jelent meg, négy oldalon. Ez is igen népszerű volt. Ellentmondások írásom elején ellentmondásokról írtam. Miből álltak ezek az ellentmondások? Először is abban, hogy Makó a munkája, a szorgalma a takarékos életmódja, a tisztességes és becsületes élet és hagymája mellett népsűrűségéhez képest, magának olyan jólétet tudott biztosítani, ami az országnak ezen a részén egyedülálló volt. Makó ebben a minőségében szinte egyedülálló sziget volt, messze maga mögött hagyva a környék népsűrűségéhez mérten nagyobb földterülettel rendelkező mezővárosait és falvait. Itt szinte alig volt elesett szegény. Ha valaki szegénynek született, abból a szegénységből könnyűszerrel kilábalhatott. Míg a gyengébben jövedelmező kisiparok se kaptak makói tanulót. Csizmadiák, suszterek leginkább az oláh vidékekről hoztak maguknak tanulókat, a borbék, a fodrászok az inteligensebb szegény svábgyerekeket szerződtették tanulóknak. Volt akkor egy közmondás: Makóra, ha rossz vagy, majd ott megjavulsz. Igen az idekerült oláh és sváb gyerekekből idővel ennek a városnak tisztességes és becsületes kisiparosai lettek. Akik azután még a nevüket is megmagyarosították. 93