Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A pezsgő gazdasági élet

Ott a végtelen orosz pusztaságokban, a kihelyezett őrállásokban a kezünkbe volt a fegyver, a miénk volt a hatalom. Jól éltünk, nem bántott bennünket senki. Mi sem bántottunk senkit. Mégis, mikor elért bennünket a honvágy, sokszor dúdoltuk azt a nagyon szomorú hadifogoly-éneket, amit valamelyik hadifogoly költő írt: Messze földön távol Van egy fogolytábor, Valahol a Bajkál tó tövében; Ott búslakodásban, Nagy szomorúságban, Él két magyar legény, Messze száll két sóhaj. Az egyik megszólal: Pajtás! nem bírom sokáig, Nem viszem hazáig, Rád hagyom a testamentumom. Meggyfanyelű fokosomat öcsémnek adom, A karikás ostoromat Nagy Pálra hagyom, A ládámba találsz majd egy selyemkeszkenőt, Add vissza a Juliskámnak, Isten áldja őt. A pezsgő gazdasági élet Na, de térjünk vissza Makó múltjának a tárgyalására. Előző írásomban próbáltam érzékeltetni a városom életét a tizenkilencedik század végéig azoknak az elbeszéléseknek az alapján, amit az elődeim elbeszéléseiből tudtam. Most megpróbálok hű képet festeni azoknak a tényeknek az alapján, amiket már saját szemeimmel láttam és tapasztaltam a századforduló alkalmával, amikor már Makó a magyar életben szinte egyedülálló, különleges helyet foglalt el mind gazdasági, mind társadalmi téren. És ezt a már leírt különleges helyet az írásom elején leírt tényezők között elsősorban a hagymájának köszönhette. Ez adott Makónak olyan különleges jólétet, amivel nálánál nagyobb földterülettel rendelkező városok felmutatni nem tudtak. Ennek a dinamikus, mindent átfogó, erőteljes fejlődésnek döntő tényezője volt az a liberális szabadelvűség, ami nélkül a makói nép a hagymával elérni nem tudta volna. A makói nép azt a liberális szabadelvűséget a maga javára, ha nagyon nagy szorgalommal is, de mégis nagyon okosan és nagyon ügyesen kihasznált. Vele okosan élt. Vele vissza nem élt. Akik nem éltek azokban az időkben, nehéz azoknak azt megérteni, mit jelentett ez akkor? Ezeket a liberális szabadságjogokat, a makói nép az 1867-es kiegyezés után kapta és élvezte és hasznosította a maga javára igazán. Miben álltak ezek a liberális szabadságjogok? Először is mindenki úgy élt, ahogy akart vagy ahogy tudott, de föltétlen tiszteségesen. Szabad volt szidni a kormányt, kivéve Ferenc Józsefet. Ausztria császára és Magyarország apostoli királya szent és sérthetetlen volt. Szabad volt szidni az Istent. A makói nép azt rendesen meg is tanulta. Ebben is túltett a környék településein. Nem volt már kötelező templomba járni. Mindenki bármit szabadon termelhetett, azt szabadon értékesíthette. Mindenki szabadon kereskedhetett vagy kofálkodhatott akármilyen szakmában, nem kellett hozzá szakképzettség. A kofálkodáshoz még iparengedély se. És a makói hagyma szempontjából ez nagyon fontos tényező volt. Különösen a tizenkilencedik század második felében, amikor már kezdtek épülni a vasutak. De a makói hagymát mégis a megszokott úton és módon, lovasszekerekkel szállították el Makóról, és nagyrészt kofakézen. Nyolc-tíz mázsás tételekben került a kereskedelmi forgalomba. A termő terület, a termés rohamosan nőtt. Ehhez mind több és több értékesítő szerv kellett. A makói kiskereskedők közé, akik a hagymatermelőkből kerültek, lassan bekapcsolódtak a betelepülő zsidók is. Nékik a makói hagyma gyors gazdasági lehetőségeket ígért. Ezzel a lehetőséggel éltek is. A vasutak építésével ők kerestek a makói hagymának külföldi piacokat. 81