Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A pezsgő gazdasági élet

Nehéz azt a makói pezsgő gazdasági életet most érzékeltetni, ami akkor volt. Makón hetenként háromszor volt hetipiac. De hagymapiac szombat kivételével mindennap volt. Ezek a hagymapiacok vetekedtek a hetipiacokkal. Minden hajnalban, nyáron három, télen négy órakor már a talicskák százai robogtak hagymával, zöldséggel megrakodva a város minden részéből a piac felé. Ott mindennap már ott voltak az aznapra esedékes kofák. Sorba jöttek. Vasárnap az aradi, majd a temesvári, a szegedi, a lugosi, az erdélyi meg a többi kofák. Különösen őszi időben Nagykőrösre, Kecskemétre, Szolnokra, amikor már megkezdték a vonatot is igénybe venni. Még gyermekkoromba egész éjjel fontuk a vöröshagymát száránál fogva kákára; jöttek a megrendelések hozzánk, a kofák: most ötszáz fonat vöröshagymát meg ötszáz csomó gyökeret készítsetek. Mindegyik nagyobb város őszi vásáraira megpakolva sokszor két-három fuvaros kocsival indultak a kofák. De ezek a kofák is igencsak a termelők közül kerültek ki, nyáron termelték. Amikor az értékesítési szezon elkezdődött, újra ahhoz fogtak. Erdélyből jöttek ernyős kocsikkal az erdélyi oláhok. Tíz-tizenkét ernyős kocsi egymás után. Ezek ősszel-télen hozták a faárukat, favillákat, gerebélyéket, akkor a lóval nyomtatáshoz fontos eszközöket: fenyőfa dézsákat, tölgyfa, bükkfa káposztás hordókat, gémeskútra való favödröket, ősszeltélen a bagolytüdőt, olyan aszaltféle, félig főtt körte édes, igen ízletes, még kenyérrel is szívesen fogyasztottuk. Télen illatos széna közé a hosszú szekérkocsiderék halmozva öntözve félig vad, de igen jó ízű almával. Az almát kis ötliteres favékával merítették és mérték. Még az árujuk el nem fogyott, akármilyen hideg volt, ott tanyáztak a szénapiacon, a most készülő buszmegállóhelyén. Az apró növésű kis lovaik addig igencsak ott álltak a szekerekhez kötözve. Bár a környéken sok istálló volt, ahol éjszakai szállást lehetett kapni, ők ezt nemigen vették igénybe. Ezekbe az istállókba leginkább a vidéki kofák kötötték be a lovaikat, akik este érkeztek, hogy reggel korán a piacon lehessenek vásárolni. Az oláhoknak is, mikor elfogyott az árujuk, akkor ők is mentek a piacra vásárolni. Ők a másod- meg a harmadrendű vöröshagymát, meg a peszternákot vásárolták szívesen. Az eladókkal odavitték szekereikhez. Ugyanúgy minden kofának meg volt a helye, hogy hol pakolt. Nyolc-kilenc órára igencsak bevásároltak. Akkor megpakoltak és a szekerekkel megindult mind a maga célja felé. Amikorra delet harangozták, a piactér már megint üres volt. Várta a holnapi hajnalt, amikorra a makói szorgalmas kertészek megint megtöltötték áruval. így ment ez ősztől tavaszig. Ez nagyon sok pénzt hozott a makói kertészeknek. Évenként négyszer volt országos vásár: márciusban a judicai, júniusban a szentiváni, augusztusban a szentistváni, novemberben az őrzsébeti. De milyen vásárok voltak ezek! Én Patkós öregapámmal többször voltam a környékbeli vásárokon, de a makói nemhogy vetekedett velük, hanem sokszor túl is szárnyalta. Szombaton voltak az állatvásárok. A makói kertészek szerették a jó lovakat meg a jó teheneket. De nem tenyésztették, mert volt pénzük, mivel megvásárolni. Azért a környékbeli tenyésztők szívesen hozták ide állataikat eladni, hogy itt jó árat kapnak érte. Makónak a trianoni békekötés előtt nagy termesztői körzete volt. Szinte Aradtól Temesvárig jártak a tenyésztők a makói vásárra. Jártak a pesti kereskedők is a makói állatvásárra. A nagy állatvásár és a környéke mindig tele volt állattal. Vasárnap voltak a kirakodó vásárok. Ezekre a mai szemmel nézve rá lehet mondani, hogy óriások voltak. Különösen a szentistváni vásárok. A megyeház bejáratától a főtér körül, a Koronánál, a városháza előtt le a mázsaházig. Amit csak az ember elképzelt, ott mindent lehetett kapni. Ha az ember csak végig akarta nézni, jó nyári félnap nem futotta ki. A vásár sokszor hétfőn délig tartott. Ha valaki vasárnap elfelejtett valamit megvenni, hétfőn délelőtt még megvehette. Az apámnak szokása volt, a szentistváni vásár előtt eladott tíz vagy tizenöt mázsa hagymát. Vasárnap korán ebé82