Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - Népi jogszokások
Népi jogszokások A feudális joggyakorlatban igen gyakran előfordul, hogy valamilyen esemény az illetékes hírével, tudtával történt-e. Diós Istvánnak azért romlott meg Péter fiával a kapcsolata, mert „híre és akaratja nélkül ment el a háztól". Az apa azt állította, hogy Péter fiának ház vásárlása is híre nélkül történt. Varga István tanú viszont bizonyítja, hogy azt a házat ő is meg akarta venni, „erre Diós István azt felelte, hogy eő senkinek sem engedi, mert nékie két fia van, kell nékie az a ház, ebbül kitetszik, hogy öreg Diós Istvánnak hírivei volt a háznak megvételéhez való készület". 2 0 A tanácsgyűlés úgy határoz, „minthogy az házvétel öreg Diós Istvánnak nem híre nélkül lett" és „annyi jussa Diós Péternek az attya jószágábul, mint ősi jószágbul volna, azért az öreg Diós István fizesse meg a 100 forintot". 2 1 A későbbi esetleges viták elkerülése céljából a földet vagy házat vásárolni szándékozó személy a vételt az érdekelt leszármazottakkal is megbeszélte. „A beszélgetés közben így szólott Szűcs József Diós Sámuelnek: egy fertály földet már ezelőtt, a másikat pedig most vettem meg az öreg Diós István bátyám uramtól, nem ellenzi-e kend, ötsém uram, mint fija, melyre Diós Sámuel azt felelte, mondván: Nem bánom biz én, Bátyám uram, ha megvette is kend, mert én közelebb és több földet tudok venni." 2 2 „Az öreg Diós István (Jenei István) tanúhoz háromszor elment és kínálta, hogy venné meg az egyik fertály földjét, utoljára reá is gondolta magát, de úgy, hogyha fiai nem ellenzik, ... elment először a kisebbik fiját, Josefet tudakolta meg, aki azt felelte, hogy ő tőle nem lehet, hogy a takács mesterséget is űzze, földet is tartson, azért bízvást megveheti ő miatta, ugyan tsak ott az öreg Diós István házánál találkozván a másik fijával, Diós Sámuellel és ezt is megtudakozván, azt felelte, hogy ő nékie nem kell, annyi földért ollyan messze ki sem jár, ha akar földet venni, vesz közelebb kétannyit vagy három annyit. Ezután meglévén az alku az egy fertály földre 150 forintba." 2 3 Annyira megromlott az apa és fiai között a kapcsolat, hogy Diós István apránként eladta a földjét, hogy ne legyen mit örökölniök. Sámuel fia meg is jegyezte: „hogy hagyjon békét az attyának, mert mindenből kirekeszti őtet, holott ő, mint fija közelebb ahhoz a földhöz, mint az, akinek adta." 2 4 Az adás-vételnél ebben az időben olykor elővásárlási jog is érvényesült. Ezt rokoni kapcsolatokon túlmenően élvezheti akár az előző tulajdonos is. Ez utóbbi történt akkor, amikor Diós István Bodzási Sámuel szűrszabónak 80 forintért el akarta adni a tűzvész után Bárányi Jánostól vásárolt házat. A tanácsülés kinyilatkoztatja ugyan, hogy ahhoz többé semmi jussa nem maradt a régi tulajdonosnak, és azt Diós István igaz jussal bírja, a házat és a hozzá tartozó udvart akárkinek eladhatja, de ez ellen az eredeti tulajdonos mégis tiltakozik. Végül Bárányi János és Diós István maguk között megbeszélik, hogy „amint Diós István a szűrszabónak eladta, Bárányi Jánosnak adja 60 forintért". A szokásjog ez esetben erősebbnek bizonyult. A menyasszony kiházasítása a leány szüleinek gondja, de mi történik ezekkel a javakkal, ha a fiatal asszony meg talál halni. Amennyiben utód nélkül hal meg, mint Diós István egyik leánya, Nagy Gy. Józsefné, „a megmaradott ágyneműek a boldogult annyának, Diós Istvánnénak vissza ítéltetvén". 2 5 Amennyiben élő gyerekeket hagyott hátra, ők öröklik. Diós Sámuel végrendeletében meghagyja: „A Veréb2 0 MVL Tü. jkv. 1792. május 14. 2 1 Uo. 2 2 MVL Tü. jkv. 1806. október 7. 2 3 Uo. 2 4 MVL Tü. jkv. 1806. október 13. 2 5 MVL Tü. jkv. 1839. április 11. 13
