Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)
padlástéglát verjenek vele. Maróti Antal használta 1940—1972-ig. H: 26 cm, sz: 13 cm, m: 2.5 cm. 31. Lehúzó, lehúzó. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 597. 1. Lekerekített sarkú vaslemez a vályogvető formáról a sár lehúzására. Maróti Antal használta 1940—1972-ig. H: 27.5 cm, sz: 6 cm. (12. kép) 32. Cserpák, cserpák. Makó, Csongrád ni. Lsz: 77. 584. 1. Horganylemezből készült vödör formájú vízmerítő. Hosszú bádog köpüje ferdén beforrasztva, benne rövid nyél. Helyi bádogos készítette az 1940-es években, Maróti Antal használta 1972-ig. Alsó 0 18 cm, felső 0 25 cm, m: 25 cm, teljes h: 89 cm. 33. Porvonó, porvonyó. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 583. 1. Trapéz alakú vonófej fenyőfa deszkából készült, élénél elkeskenyítve és vaslemezzel ellátva. Fenyőléc nyele a fejbe besüllyesztve, két oldalt támasztóléccel megerősítve. Maróti Antal vályogvető készítette, 1940—1972-ig használta. A vályogvető placcot egyengette vele. Az él h: 38 cm, a fej m: 15,5 cm, nyél h: 191,5 cm. 34. Henger, hengör. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 599. 1. Kőzúzalékból készült műkő, gömbvas tengellyel. Nyele illetve húzója hiányzik. Maróti Antal vályogvető a placc lesimítására használta 1940—1972-ig. H: 63 cm, 0 27 cm. 35. Ásó. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 594. 1. Gyári készítésű, meghegyesített és kopott állapotban. Kovácsolt és hegesztett kivitelű, csavarral felerősített rugóval, keményfa nyéllel. Gyári jelzés SZ 681. 110. GYŐR. 20. Az ásóvas h: 30,5 cm, sz: 19 cm, rugó h: 19,5 cm, teljes h: 133 cm. 36. Ásótisztító. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 846. 1. Keskeny gyári spakli. Maróti Antal 1940— 1972-ig ásó és lapát tisztítására használta. H: 17 cm, sz: 3,5 cm. 37. Vályogvető asztal. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 607. 1. Maróti Antal vályogvető készítette fenyőfa gerendából és deszkából, lábai lécekkel rögzítve. Használták 1960—1972-ig. Az asztallap h: 180 cm, sz: 173 cm, m: 78 cm. (13. kép) 38. Bak. Bakk. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 845. 1. Fenyőfa gerendából készült, négy csapolt, kifelé álló lábbal. Maróti Antal vályogvető 1940—1972-ig. a vályogvető asztalnak támasztott palincs alá erősítésnek használta. H: 128 cm, sz: 24 cm, m: 38 cm. 39. Palincs deszka, palincs. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 628. 1. Fenyőfa deszka. A vályogvető asztalhoz döntve ezen tolta fel a sarat Maróti Antal 1960—1972-ig. H: 522 cm, sz: 23,5 cm, v: 5 cm. 40. Vaspalincs. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 627. 1. Két milliméteres vaslemez. Maróti Antal vályogvető 1940—1972 között a placcra fektetve ezen tolta a talicskát. H: 212 cm, sz: 8,5 cm, v: 2 mm. 41. Kaska, polyvás kaska. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 600—601. 1. Héjas fűzfavesszőből kötött kerek, felfelé szélesedő, két füle . Maróti Antal vályogvetéskor polyvát tartott benne a vályogvető forrná c beszórására. 1960—1972-ig használta. M: 25 cm, 0 47 cm. 42. Polyvás villa. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 602. 1. Gyári készítésű, három ágú szokványos vasvilla, fanyéllel. Maróti Antal vályogvető 1940—1972-ig polyvarakásra használta. H: 40 cm, sz: 21,5 cm, nyél h: 122 cm. 43. Vödör. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 847. 1. Horgany lemezből készült kisipari termék, szokványos, felfelé szélesedő típus. Maróti Antal 1960—1972-ig a vályogvető forma vízbe mártására használta. M: 28 cm, 0 30 cm. 44 Kubikos talicska, taicska. Makó, Csongrád m. Lsz: Nyárfából készült, oldalai és különösen végei erősen kifelé dőlnek, végei csaposak, ékkel rögzítettek. Maróti Antal vályogvető sárhordásra készítette 1965-ben H: 120 cm, sz: 60 cm, m: 44 cm. 45. Targonca. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 604. 1. Téglagyárakban használt saroglyás talicska, keményfából készült zápokkal, vaspálcákkal és vaslemezzel megerősítve, íves lábakkal. Maróti Antal vályogvető 1946—1972-ig nyers tégla hordásra használta: H: 150 cm, sz: 58 cm, m: 83 cm. A csömpölyegfal Makón nem vált általánossá. Egyetlen ilyen falú lakóházról tudunk (Kígyó utca 24.), annak is nagy részét 1970-ben lebontották. Ez csömpölyeges oszlopos ház volt. A mennyezetet és a tetőszerkezetet tartó ágasok egy méter távolságra voltak felállítva. Ezek között volt szögletesre faragott és kerekre hagyott oszlop is. A tápai gyakorlattól eltérően a fa kérgét építéskor lehántották. 1 5 Az épület sarkaira és a közfalak irányába mindig került tartóoszlop. Ezek végét a körbe futó koszorúgerendába csapolták. A koszorúfákra helyezték a kisgerendákat. A mestergerendát alacsonyabbra hagyott, erősebb oszlopok tartották. Míg Tápén az ágasokra kívül és belől ritkásan léceket szegeltek, hogy a csömpölyeg szilárdabban álljon, addig Makón vízszintes és függőleges irányban nádcsomókat kötöttek. Az épület fő tartószerkezete tehát az oszlopos vázrendszer, helyi tartóeleme pedig a nádköteg, amelyhez erősen kötött a sár. A csömpölyegezés után a kiszáradt falat vastagon tapasztották. 1 5 Juhász A., Építkezés, házberendezés — Tápé története és néprajza. Tápé, 1971. 445. 189
