Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)
Egymás között is évelődnek. Eldugják társuk sapkáját, a kerékpár gumiból leeresztik a szelet, egymás ebédjét elcserélik, az étel helyére vöröshagymát vagy téglát tesznek, bekötik vagy kiékelik a kabát ujját, a malterosládát leszegezik az állványra. A faltömők a talicska szarvát és egymás szerszámait bekenik kocsikenőccsel. Amikor locsolják a földet, egymást is megöntözik. A zsebeket tégladarabokkal, a csizmát földdel rakják teli. 29. Zöldág. (1977) A házépítés befejezésekor az építtető régen vacsorát adott, melynek mértéke függött az illető egyéniségétől, anyagi helyzetétől, de attól is, hogy mennyire akarja fitogtatni az építést és mennyire volt megelégedve a mesterekkel. Űj házba való költözéskor, először kenyeret vittek, hogy mindig legyen belőle, sohase fogyjon el. * A belterjes hagymakultúra, a szerencsés birtokmegoszlás (nincs majorsági föld, 1848 után csak parasztbirtok létezik) következtében igen hamar megindul Makón a parasztpolgári fejlődés. A társadalom polarizáltsága miatt egyrészt igen erős a polgáriasodás, másrészt a zselléri, agrárproletári rétegek száma is jelentős. A népi építkezésben egyszerre két tendencia is érvényesül: a hagyományos építési mód tovább élése és az új módi előretörése. Más alföldi városokhoz és településekhez hasonlóan Makón is a föld a legjelen207