Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)
„A MÚSA ÁLDJA EZT A SZÉP LAKOT" - Szocialista megállapodás a központi fűtés elkészítéséről - Dr. Tóth Ferenc: A gondolat megszületésétől az avatásig
Juhász Gyulával, Rudnay művésztelep tagjaival és másokkal. Egyik makói látogatása során (1976. május 22.) felhívta a helyi párt és tanácsi vezetők figyelmét az épület falai között egykor zajló eseményekre és felvetette a múzeumi hasznosítás lehetőségét. Előbb a József Attila Emlékbizottság, majd a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága foglalkozott az üggyel. Az illetékes megyei szervek, végül a Kulturális Minisztérium is hozzájárult az irodalmi emlékmúzeum létrehozásához. A városi Művelődésügyi Osztály megvásárolta a házat, a megyei tanács pedig vállalta a helyreállítás költségeit. Műszaki helyreállítás A munka gyors indítása miatt — de takarékossági megokolásból is — a helyreállításra kiviteli tervek nem készültek. Tulajdonképpen minden felmerülő műszaki problémát menetközben kellett tisztázni. Sokszor nap mint nap konzultált a beruházást végző Művelődésügyi Osztály, a kivitelező, a múzeum. A hiteles helyreállítás céljából levéltári kutatásokat végeztünk. 1824-ben a fundus száma 1202, a Tekintetes Csanád vármegye Ispitálya részére fenntartott terület. Kórház ugyan itt később sem működött — a legrégibb telekkönyvi bejegyzés szerint mint zsellértelek — Kiss Jánosné Burián Anna megyei bába tulajdona lett. 1897-ben a telket megosztották, ekkor választották le a mai Hajnal u. 10. számú háztól. Az új rangos gazdaházat nagyszebeni bankkölcsönből 1898-ban Szabó Sámuel építette, de megfelelő fedezet hiányában belebukott a vállalkozásba. Az új tulajdonos, Biró Ferenc megfelelő alsó épületet is emeltetett, hogy a tanyáról piaci napokon hazalátogatva, legyen hol meghúzódnia, ugyanis a felső épület haszonbérbe volt kiadva. Bonyolult családi körülmények után Csenei Kristófné, Biró Erzsébet tulajdonába került a ház, a városi Művelődésügyi Osztály tőle vásárolta meg 1976-ban. Espersit János tizehét éven át (1912—29) bérelte Csenei Kristófné édesanyjától, Biró Ferencnétől (második férje után Sipos Istvánnétól) a házat. A felső épületben Espersit lakott, a középsőben édesanyja, az alsó lakásban az Espersit gyerekek: Jankó és Caca.^ Évtizedek során a házon jelentősebb korszerűsítés — fürdőszoba és W.C. építését kivéve — nem történt. A felújítás során főtörekvésünk az eredeti állapot helyreállítása volt. A rekonstrukció során mégis figyelembe kellett venni az új funkciót is. A cserépkályha-fűtést központi fűtés váltotta fel, a deszkapadlózat helyett parketta készült, a folyosó mezőtúri téglaburkolatot kapott, a dolgozószoba girlandos falai sima festésűek, a zöld nyílászárók fehérek lettek. A homlokzat ornamentikája és a nagykapu az eredeti állapot szerint lett helyreállítva. Az utcai falfelület sárga helyett zöld, az ablakok és kapu zöld helyett barna lett. A belső szerkezeti változást a kazánház kialakítása, illetve két ajtó befalazása jelentette. A középső épület két helyiségét összenyitva előadótermet alakítottunk ki. Az alsó épület padlószintje — az udvar tervezett feltöltése miatt — megemelkedett. Szakmai előkészületek Az Espersit-ház múzeumi hasznosításáról Tóth Ferenc múzeumigazgató egy tervezetet állított össze, amelyet 1977. június 7-én egy főleg helyi személyekből álló bizottság vitatott meg. Ezt az illetékes szerveknek, többek között a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is megküldtük. 45
