Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Dr. Espersit János: József Attila

1944. ápr. elején mint városi ügyészt nyugdíjba kényszerítettek s mint „állami és közbiztonsági" szempontból veszélyes baloldali személyt hetenként kétszeri jelentkezési kötelezettséggel és a többi velejárókkal rendőri felügyelet alá helyeztek. Az elhurcolás veszedelme a végsőkig fenyegetett. Hol elfogtak, hol eleresztettek még az utolsó napon is. Küzdő társaim közül meg kell még említenem ifj. Márton Bálint középparaszt makói lakost, akiről írott cikkem ugyancsak Diósszilágyinál van. Továbbá Galamb Ferenc kovács mester makói Hársfa utca 4. sz. alatti lakost akivel az első nemzetgyűlésen együtt voltunk képviselők. Mindkettőjükhöz, valamint az elhurcolt és a deportálás alatt elhalt dr. Fried Árminhoz igen meleg személyes barátság is fűzött. Dr. Fried Ármin nagy tudású, világnyelveket beszélő felvilágosodott, haladó szellemű makói fogorvos volt, aki hosszú évtizedeken keresztül bátran és áldozatkészen küzdött a népjogokért és általában haladásért. Makó, 1953. április 17-én. Kézirat a József Attila Múzeum Adattárában. 6. Dr. Espersit János: József Attila József Attila. Hányatott életű s a legegyénibb költő. Élete valóságos regény. Sokrétű, állandó viaskodás a nincstelenséggel s még ma sem ért révbe. Mint költő Makóról indult el. Itt írta első kötetbe gyűjtött verseit. Dr. Galamb Ödön makói főgimnáziumi tanár 1921-ben egy gyűjtő ívet lobogtatott elém, azzal a kijelentéssel: — Van az iskolánkban egy hatodikos diák, aki gyönyörű verseket ír. Kötetbe gyűjtjük az arra érdemes verseket s Juhász Gyula előszavával kiadjuk. Ekkor kezdtem el először érdeklődni iránta. Kértem a tanár urat, hogy az ifjú poétát küldje el hozzám. El is jött. Megbarátkoztunk. Verseit nekem olvasta föl, s gyűltek garmadára, mert könnyen verselt. Minden versformát ismert, s mindegyikben kísérletezett, de mindig arra törekedett, hogy lehetőleg újat mondjon. Kitűnő emlékező tehetsége van. Adynak, Petőfinek majdnem minden verssorát tudja. Csokonait, Vörösmartyt kitűnően ismeri. Akkoriban szerelmes volt. Egy tanárának leányába, aki miatt öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Szerzett egy csomó aszpirint s azt az internátusban rengeteg víz hozzáadásával megitta. Ekkor két hétnél tovább feküdt a makói kórházban, ahol tanulótársai és tanárai is felkeresték. Szemrehányást senki sem tett. Visszatért az iskolába, de a fegyelmet nem bírta. Nekem panaszkodott. — Ott hagyom az iskolát. — Mit csinálsz? — Magánúton fogom lerakni a vizsgáimat. — De addig hol leszel? Itt János bácsinál. Az alsó lakásban meghúzódom. Kosztomat meg majd megkeresem. Ha nem egyezem bele, még valami szamárságra lett volna képes, mert az aszpirinmérgezéssel már harmadik öngyilkossági kísérletét követte el. El is jött az iskolából. Befészkelte magát nálam. Az udvarban két különálló 15