Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Dr. Espersit János: József Attila

szobám volt s oda húzódott. Éjjeli bagoly volt. Nappal néha délután négy óráig is aludt s éjszaka verseket csinált. Volt, hogy egész éjjel fenn ült nálam a szobámban, rakta a tüzet s skandálta a verseket. Vizsgáját, bár alig tanult, kitűnő sikerrel tette le. Azután egy pár hét múlva felment Pestre. A nyolcadik osztályt és az érettségit Budapesten rakta le — szintén magánúton. Hogy miből és hol élt, örök rejtély. 1923. december 30-án távirattal jelentette be érkezését. Pár hónapig megint nálam volt s azután Szegedre ment az egyetemre. Jó embereket kerestünk, akiknél hetenként egy napon át kosztot kapott. így élt egy évig. De majd mindenütt panasz volt reá, mert rendetlen volt. Soha a megjelölt időben nem jelent meg az étkezésre. Úgy, hogy a következő évben ellátásának ez a módja nem sikerült. S egyetemi életének második évében adta ki „Nem én kiáltok" című verskötetét, mely kötet az értők szemében általános feltűnést keltett. S ugyanakkor közölte a szegedi Délmagyarország-ban „Nincsen apám, se anyám" című versét, melyért a szegedi tábla nyolchónapi börtöme ítélte, a királyi Kúria azonban felmentette. Erről a versről írta Ignotus a „Nyugat"-ban: „József Attilának szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünynyögöm és mormolgatom egy versét. Gyönyörű szép..." Ez az a vers. Első kötetének, a „Szépség koldusá"-nak megjelenése után sorban jelennek meg versei a Nyugat-ban. Az Est-lapokban, a Népszavában, a Kék madár-ban és vagy húsz vidéki újságban. Elítéltetése után kénytelen volt a szegedi egyetemtől megválni. Csekély, majdnem semmi anyagi eszközökkel kimegy Bécsbe, ott rikkancskodik s más úton-módon szerzi meg létfenntartását, de a bécsi egyetemre is jár. Juhász Gyula bécsi tartózkodása alatt állandóan együtt vannak, felkeresik báró Hatvany Lajost s vele és a körülötte gyülekezett írókkal és művészekkel tartja fenn állandóan az érintkezést. A következő évben Párizsba vándorol, hogy a francia nyelvben tökéletesítse magát, mert a bölcsészeti fakultáson a német és francia szakot választotta. Párizsban is eltöltött egy esztendőt, az egyetemre is beiratkozott, de hogy ott miből és hogyan élt, arról nem tudunk s erről nem szívesen beszél. Párizsból Budapestre jött az egyetemre s itt iratkozott be. Most a doktori disszertációján dolgozik. Ez évben a Géniusnál megjelent harmadik kötete „Nincsen apám, se anyám" címmel. Mindössze hatvan vers. Csupa életérzés, extravagáns szeszély. A legőszintébb költői exhibitió. Néven nevezi, de villogóan és nem sértően, összes életkörülményeit. Tartózkodó, de egyúttal szemérmetlen. Apró ügyeinek is nagy fontosságot tulajdonít. Hetykén, fütyörészve találja szeretetreméltónak a nyomort. Újabban a Toll-ban találkozunk verseivel s a legutóbbi számban utolsónak az Ady-ankétban vett részt „Ady-vízió" című hosszú és érdekes értekezésével. Makóra mindig visszatér. A múlt évben is nálam töltött két hetet s az idén a szomszédos Hódmezővásárhelyről, ahol nővérénél nyaralt, sűrűn meglátogatott. Első költői sikerét Makón aratta. Innen ostromolta meg a budapesti lapokat is verseivel s ez az ostrom sikerült. Három kötete látott napvilágot, de van sok verse, amelyik sosem jelent meg. Én is őrzök egy csomót. Nálam van a „Kozmosz éneke" című szonett-koszorúja, a hozzá készült címlappal és négy illusztrációval. Ezt a tizenöt szonettet a legnagyobb magyar szonettírónak, Juhász Gyulának, örök atyjának és bátyjának ajánlotta: Ujjongva hozom örök Koszorúm — Tizennyolc évem legszebb rózsa rajta — És méltó: vedd: Én túl a vak borún, Bátyám, Krisztusig emelkedem! 16