Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - A Prédikátorok a Reformatio lábra állásától fogva a mai időig
Tsak azokról az Egyházi szolgáiról tudunk azért valamit a Makai Ref. Ekklésiának, a kik ebben a Reformatio lábra állása után szolgáltak, kik közzül a XVI-dik és XVII-dik századbélieket Ember Pál Ekklésia Históriájából, és Szathmár Németi Mihálynak, Dominicái elibetett, s feljebb említett Praefatiojából lehet kitapogatni; a XVIII-dik századbéliekről pedig az Ekklésia Archívumában van rövid Laistrom, s így következnek: §. 2. A Prédikátorok a Reformatio lábra állásától fogva a mai időig I. Endrődi Sigmond. 1569-dik Esztendőben jelen volt Váradon a Blandrata György, és Dávid Ferentz megtzáfolására tartatott Synoduson, és a többekkel együtt aláírta nevét az ott írásba tett Orthodoxa tudománynak. II. Pankotai János Esperest. Ennek idejében 1589-dik Esztendőben a Körös Marosközi Districtusban Synodus tartatott, mellyben az Egyházi szolgálatról disputáltak. III. Rátzkevi Máté, a ki 1633-ban ordináltatott Makóra, a Tasnádon tartatott Generalis Synoduson; Seniorrá tétetett 1635-ben a Váradi Synoduson; jelen volt mint már Esperest, az ugyan azon esztendőben Bagaméren tartott Synoduson is. IV. Kerlei v. Köröllei István. 1646-ban jelen volt, mint Deputatus, Losontzi István Vásárhelyi Prédikátorral és Seniorral, és Bereghi János Mindszenti Prédikátorral együtt, a Szathmár-Németibe, I. Rákótzi György által öszvehívott nemzeti Synoduson, mellyben Gelei Katona István Erdélyi Superintendens volt a Praeses. V. Tyukodi Márton, ki 1666-dik Esztendőben ordináltatott Makai Prédikátorságra a Szathmár-Németi Generalis Synoduson. VI. Bökényi János a pusztulás előtt, és után (melly tartott 1686—1699), a XVIIdik század végén, a XVIII-dik elején. Hol született? nints feljegyezve; hanem hihető, hogy a régi mód szerént hazájáról nevezte magát: és így ő a Szentesi határban lévő elpusztult, de akkor népes Bökény nevű Helységből vehette eredetét. Először volt Nagy Bajomi Oskola Mester és Káplán, melly Hivatalban két esztendőt eltöltvén, hívódott 1675-dik Esztendő Április 22-kén, s ugyan ekkor a Csatári Synoduson ordináltatott Makóra. Itt 1686-dik Esztendőben a Törökök, s Tatárok mindenétől megfosztották, s rabbá tették. Megszabadulván a rabságból, menedék helyett keresett Debreczenben, s ott lakott esztendeig feleségével, s gyermekeivel együtt, néha a Templomban, néha a Halottaknál papolgatván a Prédikátorok helyett, s táplállák a Debreczeniek. Ott meghívódott Bátorba, Fejértóra, Bagamérbe Prédikátornak; de a Seniorok Consensust nem adtak: hanem utoljára a hazájába hívódott, s ott 14 esztendeig lakott. 1701-ben Április 29-kén a hazájából ismét a már újonnan megült Makóra hívódott viszsza. Itt az Evangyéliom hirdetéséért Szegedre citáltatott, és ott, más Rácz, és Magyar rabokkal együvé záratott; a honnan a Makaiaknak sok instantiáik után 200 forintért, 7 róka bőrért, 7 bárányért, s több e féle ajándékokért botsáttatott szabadon. 1713 Esztendő Április 10-én választódott Vásárhelyen Esperestnek, s folytatta ezen hivatalt 1718-ig. Megtetszenek ezek az ő életének leírásából, mellyet maga készített, s a Tractus Protocollurnába bétett, és másolatban a Makai Ekklésia Archívumában is feltaláltatik, s szóról szóra így van: Plautus: 1 7 Elmondom ragyogó és emlékezetes harcomat! Hierophantest 1 8 szent Pál apostol méltán idézi a zsidókhoz írt levele 13. részének 5. és 6. versében az Istennek az övéiről történő gondoskodásáról szólva eképpen: „így szólt ugyanis maga az 47
