Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Formájáról, nagyságáról, a benne, és körülötte találtatókról, épületjei, s útszái minéműségéről
§. 10. Formájáról, nagyságáról, a benne, és körülötte találtatókról, épületjei, s útszái minéműségéről Formájára nézve hasonlít a szívhez. Nyűgöt felől tudniillik keskenyen kezdődvén, mind inkább szélesedik a Keleti oldalig; s ott középen, a székes ér miatt bekanyarodik. Hoszsza 2.000, szélessége, a hol legkiterjedtebb, 1300, a derekán 900 öl. Elfoglal, az Utszákkal s Temetőkkel együtt 1 400 000 négy szegű Ölet, vagy 1 272 2/ s Jugerumot, ezt 1 100 ölivel számítván. — Házszám 3 106, ide nem értvén az Uraság Vármegye, Ekklésiák épületjeit és a Sidók 144 házát. —A lakosok száma haladja a 20 ezeret, kikről alább fogunk látni. Malma van: vízi 21, száraz 55, ezek között kása tsináló 2, Olaj sutúja 7. Mind ezek magános emberekéi. — Bolt van benne: Vasáros 2, vélek egybekötve egy-egy fűszerszámos, mellyek Magyarokéi; Portékások, mellyek mind Sidókéi, nagy 2, kissebb 8, apróságot áruló sok. Vendégfogadó 5, mellyek közül 4 az Uraságé, 1 magánosé, árenda mellett. Csapszéket állandónak tsak kettőt lehet mondani, mellyek közzül egyik a Városé, másik a Sidóké: de ezeken kívül vágynák a Városban szerteszéllyel, hol egy, hol más helyen, hol több, hol kevesebb, nevezetesen 20—25 számmal, olly magánosok házai, hol az Árendás italai mérettetnek. Csárda a Városon kívül van 4; Serház a Városban egy, melly hajdan Sóház volt, alatta folyván el a Maros, s ott kötvén ki a Sós hajók; — Mészárszék 3, Patika 1, Ispotály készülőben van egy a Reformátusok részéről. Körülötte vágynák a Temetők u.m. a R Katolikusoknak, és Sidóknak Észak felől egy egy, minthogy már a régiekbe nem temetkeznek; a Reformátusoknak kettő, a régi, mellybe még most is temetkeznek, Dél, az új, mellybe még nem sok van temetve, Észak felől; az Oroszoknak egy Napkeletre. Ugyan a Város körül vágynák két nagy darab kenderföldek: Gerizdes Délkelet, Kenyérváró Észak felől; mellyekben majd minden földes gazdák, és sok zsellérek bírnak; a szöllők, veteményes kertek, erdők, mellyekről alább lészen szó. A házak, kivévén a köz épületeket, és némelly Uraságokéit, vályogból, és vert falból vágynák, gyékény, vagy nád fedélre: de már, minekutánna a Marosnak nagy töltések közzé való szorítása által a nád s gyékény termő helyek nagyobbrészént széna termőkké változtatódván, a nevezett fedélnek valók megszűkültek: kezdik a fa és cserép zsindely fedelet. Az útszák eléggé réguláztattak, kivált minekutánna a Nyéky Urak (Kőszeghy Püspök Ő Excellenciája Tisztjei) ebeli igyekezetének telyesítésére, a Marosnak 1821-dik esztendei kirontása, s az által okozott sok házak ledűlése alkalmatosságot szolgáltatott: de sárosok, a min az által segíttetik, hogy a kotsik számára homokkal, s követstsel borított föld töltések, a gyalogok számára pedig minden nevezetesebb útszákon fenyőfa pallók készíttettnek. Vágynák a Városban bizonyos posványok is, mint a Vármegye házán túl, a Sóház körül, a Reformátusok Temploma mellett a régi sárnyomó, és a Serházhoz közel a Potyesztó helyjein. Ezekben esős időben a víz megszaporodik: de csatornák által a Városból kivezettetik. Átaljában ollyan lapályon fekszik a Város, hogy pintzével harmadfél sukknál lejjebb ereszkedni sehol se lehet. E szerént itt kútat ásni könnyű, de jó vizet ritka helyen találhatni: a honnan a lakosok nagyobb részént Maros vízzel élnek. Még ritkább a jó víz a szántóföldek között, hol helyenként ollyan sós, és keserű vizek találtatnak, hogy a barom se iszsza meg. 21
