Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Makónak Földes Uraság alá való jutásáról, ahoz való viszonyairól, s szabadságának lassankénti elenyészéséről
a beszéd, hogy a Rákóczi maradéka máig is megvan Frantzia Országban, a mint hogy az ő fija, György ott is maradt, bár maga onnét Török Országba ment, s ott holt meg: innen lett az, hogy a múlt Franczia háború kiütésekor, az a hír támadván, hogy jön Rákóczi: a Kotsis famíliából sokan egész éjtszakákat sírással töltöttek el. §. 8. Makónak Földes Uraság alá való jutásáról, ahoz való viszonyairól, s szabadságának lassankénti elenyészéséről Rákóczi 1711-dik esztendőben megbukván, a következő esztendőben Makó a Csanádi Püspöké lett: de nem telyes Földes Úri jussal, hanem tsak úgy, hogy fizetett annak a Város önkéntvaló egyesség szerént, a miből éljen, a többi jövedelmet magának tartotta. Az illyen fizetés eleinte tsekélység volt. Nevezetesen első Püspökjével, Gróf Nádasdi Lászlóval* 1712-dik Esztendő Április 13-dik napján ollyan egyességre lépett, melly szerént adott annak esztendőként 600 azaz hat száz forintot, húsz köböl abrakot, egy hajó szénát. Még ez után is egy darabig fegyverrel szolgált Makó, s itt állandó katonaság volt, mind a még akkor Bánátot bírt Törökök, mind kivált a sokáig nyughatatlankodott, s gyakran kiütött Ráczok miatt. Még én esmertem ollyan öreg embert, aki a Kapitánynak lakását is megtudta nevezni. Volt t.i. az Bujákon, a régi Városházával általellenben, Északfelé, azon a helyen a hol most Nagy János lakik. Azt beszéllette arról a többek közt: hogy egy reggel híre futamodván, hogy jön a Rácz a Legények hirtelen lóra kaptak, a Kapitány háza előtt öszvesereglettek. Minthogy pedig ez, mint ősz öreg ember, egy kitsinnyé soká kászolódott, s talám fölöstökölt is: ezért a legénység morgolódni kezdett. Ekkor az öreg méregbe jővén, sebesen kijött a házból, lóra pattant, a zászlót maga a lóról lekapta, úgyhogy a földet is felmarkolta vele, s vágtatott elől Margita felé. A Jángori halomnál előtalálván a nagyobb számú Ráczokat, legényjeivel együtt egyszerre rajtok hajtott, sokakat közülök levágott, a kik megmaradtak, azokat Csanád felé űzvén, ott a Marosnak szorította; néhányan általúsztattak, a többi a Marosba veszett és az öreg, gazdag prédával tért haza még délre, legényjeinek magasztalási között, et biberunt magnum áldomás. Nevezetes az a szolgálatjok, mellyet 1716-dik esztendőben a Töröknek Temesvárból való kiűzetése alkalmatosságával Gróf Pálfi Jánosnak, akkor Generálisnak későbben Palatínusnak bizonysága szerént, a Királyért, az Országért, és a Keresztyénségért, az ezek eránti buzgó hűségből, és hazai szeretetből, tehetségeiknek nagy megerőltetésével, életeknek, s javaiknak kotzkáztatásával, a katonaság körül nagy készséggel és szerénységgel tettek. Mellyről szolló Bizonyítvány így vagyon: A csanádi** püspökség fennhatósága alatt lévő Makó város lakói megemlékezve arról, amit ők a király és a magyar királyság szent koronája iránti buzgó hűségüktől, valamint hazájuk szeretetétől vezérelve serényen és elszántan, tehetségük igen nagy megerőltetésével, ugyanúgy életük kockáztatásával az utolsó előtti háború idejében, 1715*** körül vállaltak és folytattak a török porta ellen, és Isten segítségével azt kedvező eredménnyel befejezték, és ott elszánt buzgósággal jeleskedtek, megkerestek ben* Ez és a következő Püspökök Gróf Engelig, bezárólag, mind... (Folytatása a kézirat bekötésekor levágatott. Egy keresztülhúzott jegyzetből a levágott sor így rekonstruálható: „...Fő Ispányjai voltak Csanád Vármegyének.") ** Ez nem akkor íródott, mikor a szolgálatot tették, hanem későbben, midőn már valósággal a Püspökség alatt voltak. *** Kezdődött a Török részéről a táborozás 1715-ben, a Császári sereg részéről 1716-ban. Temesvár ostromlása tartott ugyan ezen eszt. September 1-ső napjától fogva October 12-dikéig. 16
