Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Régi szabadságáról, s azt kissebb vagy nagyobb mértékben érdeklő Irományjairól

ben, úgy Makón is Ő parantsolt; kitől hasonlóképpen vagyon a Városnak egy Levele, mellyben ennek a Városnak szabadsága ugyan nem említtetik: de tsakugyan különös oltalom alá vétetik a Fejedelem által. Ez az: Mi, felsővadászi Rákóczy Ferenc Isten kegyelméből való fejedelem, Sáros grófja, Munkács és Makovicz* hercege, Sárospatak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs, Ónod stb. örökös ura kegyes üdvözletünk hadseregünk generálisainak, a harcmezők marsalljainak és helytartóinak összesen és egyenként stb. stb. valamint minden egyéb hű alattvalóinknak. Makai Lakos Híveink alázatos Instantiájokbul értettük, hogy hadaink közül sokan akármelly Tisztünk Passusával, sőt némellyek anélkül is az említett helységben bémenvén, étel s ital, és egyébféle ghazdálkodást rendeletlenül kívánnának, sőt egyébiránt is húzni, vonni, a Lakosokat nyomorghatni, és egyébféle minden alkalmatlansághokat elkövetni szabadossan merészlettek, mostan is merészelnek sat. Ezokáért fen említett Lovas, és Gyalogh hadi Tiszteinknek, s alattok valóknak, úgy más híveinknek is, közönséghesen, és személy szerént, komolyan, és keményen parantsoljuk, meghirtt helységhben, maghunk, vagy Generális Úri híveink Passusa nélkül bémenni, étel és ital és egyébféle, de kivált Borbeli ghazdálkodást kívánni (hanemha Passusunkba arrul kifejezetten említés lészen) ne méreszellyék;. különben ha kik Parantsolatunk ellen, akár seregestül, akár maghánosan cselekedni merészelnek, adunk hatalmat az említett Lakosoknak, hogy az ollyanokat megfoghván, érdemek szerént való büntetéseknek elvételére Táborunkba hozzák, vagy Generális Úri híveinkhez hozassák. A jelenlevők átolvasták, a megidézetteknek kiadtuk. Kelt Gyöngyös város melletti táborunkban, 1704. szeptember 6-án. Rákóczy Ferenc s.k. Pápai János s.k.

7** Ennek a Rákóczinak egy a Makai Bíróval esett nevezetes történetét emlegetik mind e mai napig, a Makaiak. t.i. Mikor már Rákóczi szorulni kezdett, egy Levelet küldött helységenként, a Zomboron tanyázott Török Basához, mellyben attól segítséget kért. A Levél Makóra jutván, azt a Bíró, Kotsis nevű, a Város Hadnagyja kezébe adta, a kézhez szolgáltatás végett: ki is azt süvege mellé tette; minthogy még akkor közönségesen az úgynevezett túri süveget hordozták. Midőn a Maroshoz ért a Hadnagy, inni lehajolván, a süvegét fejéből levetette, s a Levél mellőle kiesett. Ivását végezvén, süvegét felkapta s a nélkül, hogy a Levél kiesését észre vette volna, folytatja útját. Már jó darabig elhaladt, mikor észrevette, hogy nints a Levél. Ekkor visszajött a Levél keresésére: de már az alatt, bizonyos Szegedi emberek, hazafelé való útjokban, a Levelet meglátván, felvették, s azt Szegeden mint újságot mutogatták: így az ott tartózkodott Német Katonák kezébe került. Kik is ebből megtudván Rákóczinak szorult állapotját: a felől a Rákóczival felső Magyar Országon szembeálló Császári sereget tudósították, melly ezen hírre Rákóczi népére ütvén, azt úgy megverte, hogy abból következett Rákóczinak végső romlása.*** Ekkor azt a fenyegetést tette Rákóczi: hogy ha még valaha előmenetele lesz: ezért, mint árulásért, Makónak, főképpen a Kotsis Famíliának, az ivadékát is kardra hányatja. Mivel azomban a nép szájján forgott az *Nem a mi Makónkat kell érteni, hanem ama Sáros Vármegyében lévő Makovitz nevű várat, és azzal egybeköttetett Dominiumot, melly Rákóczinak örökje volt. ** Ezen kevesek előtt esmeretes név alkalmatosságot egy másiknak is feljegyzésére, t.i. Rákótzi hadjabeli egyik Linea Regementnek... (Folytatása a kézirat bekötésekor levágatott) *** Vesd összve Budai Ésaiás Magyar Orsz. Hist. III. Dar. 56 és követk § §. 15-