Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

Nemzetközi közösség tagjai A makói munkáseszperantisták a helyi szociáldemokrata pártszervezet aktív tagjaiként és szakszervezeti tagokként cselekvő részesei voltak a helyi és az országos társadalmi, politikai küzdelmeknek. Ugyanakkor azonban egy sajátos nemzetközi közösséghez is tartoztak: az eszperantó mozgalomhoz. Nemzetközi kapcsolataik révén így sok olyan hatás is érte őket, amelyekkel közvetlen környezetük egyáltalán nem, vagy éppen más összefüggésben találkozott. A mozgalom ilyen sajátos aspektusainak az NDK-ban megindult kutatása, ill. annak első eredményei különösen a folyóiratok és a nemzetközi levelezés szerepét emelik ki.

4

0 A makóiak a Munkásotthonban, a kirándulásokon vagy magánlakásokon tartott összejöveteleik alkalmával megbeszélték és kicserélték a különböző csatornákon hozzájuk eljutó eszperantó folyóiratokat, brosúrákat, röpiratokat. Ezek egy része illegális úton jutott Magyarországra. Érdemes röviden áttekinteni azokat a kiadványokat, amelyek olvasmányokként hozzájárultak a két csoport tagjainak szemléletformálásához. A Munkáskultúra (1925 1928) részben eszperantó nyelvű tartalommal jelent meg. Ennek megszűnte után a MEME önálló, szerényebb kivitelű, de nagyobbrészt eszperantó nyelvű tájékoztatót adott ki Antaüen címmel (1928 aug.—1932 aug.). Ebből húsz szám jelent meg, s a hivatalos szociáldemokrata irányvonaltól balra állt, különösen 1931—1932-ben. A külföldi kiadványok közül csak a Kölnben megjelenő Heraldo de. Esperanto c. képes hírmagazin jutott el legális úton Magyarországra. A Sennaeiulo és a La Lernanto a párizsi és lipcsei központokkal működő Sennacieca Asocio Tutmonda (SAT) nevű munkáseszperantista szervezet kiadványai voltak. A SAT-ban résztvevő kommunista, szociáldemokrata, anarchista és egyéb irányzatokhoz tartozó tagok és frakciók a húszas években mindvégig együttműködtek, ha nem is súrlódásoktól mentesen. A SAT összehangolta tevékenységét az egyes országos munkáseszperantista szervezetekkel és a Szovjetköztársaságok Eszperantista Egyesületéve 1 (Sovetrespublikara Esperantista Unió) is. Magyarországon csak illegális tagjai lehettek 1929-ben 54

4

1 — s hivatalosan a MEME sem tarthatott fenn vele kapcsolatot. A Sennaeiulo és a La Lernanto harcos, baloldali munkásmozgalmi és eszperantómozgalmi folyóiratok voltak. Tucatjával közölte a Sennaeiulo magyarországi vonatkozású cikkeket is. Olvasói a frankhamisítási botránytól kezdve a nagyobb sztrájkmozgalmakon keresztül a Rákosi-perig a magyar politikai élet minden fontosabb eseményéről kaptak tájékoztatást és értékelést. Méltó módon emlékezett meg a lap a Magyar Tanácsköztársaságról is.

4

2 A MEME-központon keresztül a húszas évek közepétől rendszeresen nagyobb mennyiségben került be az országba, s így minden csoportba jutott legalább egy-két példány.

4

3 A rendőrség kereste és elkobozta az egyes példányokat, terjesztőit és olvasóit felelősségre vonta. Bethlen István miniszterelnök parlamenti bejelentése szerint a rendőrség már 1927. elején megállapította, hogy a délalföldi városokban és környékükön „a munkásság körében eszperantó nyelvoktatással foglalkozó egyének címére olyan külföldön megjelenő eszperantó nyelvű folyóiratok érkeznek, amelyek a kommunizmust dicsőítik, és amelyek súlyos osztály elleni izgatást tartalmaznak".

44 1931 nyarán ismételten felhívták a vármegyei alispánok figyelmét a La Lernanto, a Sennaeiulo és más SAT-kiadványok elkobzására és megsemmisítésére.

4

5 A különböző munkásmozgalmi irányzatok között kiéleződő politikai viták kö12