Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

Az egyetem elvégzése után Makón a hagymakertészek egyesületének és szövetkezetének alkalmazottja lesz. 1935-ben külföldi, nyugat-európai tanulmányútra küldik, hogy az ottani hagymatermelést és a hagymaértékesítés, a hagymaexport lehetőségeit tanulmányozza. Tapasztalatairól 1935. novemberében, decemberében és 1936. januárjában számol be a Makói Újság hasábjain. Külföldi útja során kezébe kerül egy, a szövetkezetek kérdéseivel foglalkozó, német nyelvű Lenin-kötet, amelynek megismerése nagy hatással volt politikai fejlődésére, felfogásának alakulására. Makón, a 30-as évek közepén a helyi demokratikus, ellenzéki csoportosulás egyik vezető személyiségévé Erdei Ferenc válik, aki a baloldali szociáldemokratákkal, kommunistákkal is jó kapcsolatot alakít ki. Ő szerkeszti a helyileg szövetkezett ellenzéki pártok lapját, a Várospolitikai Szemlét, amelyben írásaival a fasiszta-ellenes, demokratikus összefogás szükségességét hirdeti. Ekkor jelenik meg első nagyobb szabású szociográfiai műve, a Futóhomok, amely ismertté teszi a nevét az egész országban. Nagy szerepet vállal 1937 őszén a Márciusi Front makói találkozójának megszervezésében. A Nemzeti Parasztpárt megalakításának egyik kezdeményezője. 1939. júniusában a Makón tartott alakuló ülésen ő mond beszédet, amelyben vázolja az új párt feladatait. A 30-as évek végén, a háború alatt, amikor már Budapesten élt, együttműködik a kommunistákkal. 1944. őszén a fronton keresztül Szegedre jön, az újjáalakuló Nemzeti Parasztpárt képviseletében részt vesz a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában, a Délmagyarország c. napilap szerkesztője. Makón az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választják, s az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere lesz. A kormányban viselt tisztsége mellett a parasztpárt újjászervezését irányítja, amelynek alelnökévé, később főtitkárává választják. Határozott küzdelmet folytat a párt jobbszárnya ellen. 1948-ban államminiszter, 1949-től 1953-ig földművelődésügyi, 1953—54 között igazságügyminiszter, 1955—56-ban pedig a Minisztertanács elnökhelyettese. Kiemelkedő közéleti tevékenysége mellett jelentős a tudományos munkássága is. Államunk ezt két Kossuth-díjjal (1948, 1962) is kifejezte. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, 1964-ben a Hazafias Népfront főtitkárává választják, ezt a funkciót 1970. februárjáig tölti be, majd újra az Akadémia főtitkári székébe kerül. 1970. áprilisában a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozatával tüntetik ki. Sok társadalmi-politikai szervezetben töltött be vezető funkciót, az Elnöki Tanács tagja, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, 1967-től Makó országgyűlési képviselője volt. Forrás: Erdei Sándor: Erdei Ferenc életrajza Erdei Ferenc: Emberül élni. Gondolat. 1974. 569—665. old. Népszabadság 1971. május 12. Tamasi Mihály: A Márciusi Front és Erdei Ferenc Tiszatáj. 1977. márc. (XXXI. évf. 3. sz.) Makó, az első felszabadult magyar város. I. 3, 25, 33, 73, 135, 136, 190, 191, 192, 193, 194, 199, 202, 206, 207, 208, 209, 212, 216, 220, 222, 223, 226, 229, 232, 353, 264, 265, 272, 273, II. 3, 56, 61, 73, 84, 139, 161, 200, 202, 207, 241, 242, 245, 246, 256. 5