Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

DIÓS SÁNDOR (Makó, 1896. október 8.—Makó, 1973. június 15.) Hagymakertész, Makón a szociáldemokrata pártszervezetben 1918. decemberében létrejött kommunista csoport szervezésében vett részt. Már a Tanácsköztársaság kikiáltása eló'tt a vörös védőrség (Lajtos-védőrség) tagja, majd vörös katonaként harcolt az északi fronton, ahol megsebesült. 1919. decemberében került haza Makóra. A 20-as években több alkalommal tartottak házkutatást nála. A húszas évek közepén bekapcsolódik az ujjáalakult helyi szociáldemokrata pártszervezet munkába. A húszas évek végén a baloldal tevékenységét támogatva részt vesz az egész Dél-Magyarországra kiterjedő illegális kommunista szervező' munkában. 1930. májusában a tápéi füzesekben tartott illegális találkozójukon rajtaüt a rendőrség, őt is letartóztatják. A bíróság először hathónapi, majd egy évi börtönre ítéli. Börtönből való szabadulása után rendőri megfigyelés alatt tartják, zaklatásban van része. A nehéz körülmények ellenére — amennyire teheti — bekapcsolódik a politikai életbe. 1944. áprilisában internálják, ahonnan az év nyár végén szabadul. A város felszabadulása után más munkásmozgalmi vezetőkkel együtt a szovjet parancsnokkal tárgyalást folytat a város közigazgatásának megszervezéséről. A polgári városparancsnokság tanácsadó bizottságának tagjaként fáradozik a város életének megszervezésén. A kommunista pártszervezet alapító tagja. A Csanád megyei Földbirtokrendező Tanács elnökeként nagy érdemeket szerzett a földreform megvalósításában. 1945. márciusától 1946. nyaráig töltötte be ezt a tisztséget. 1946. augusztusában az újbirtokosokat tömörítő makói UFOSZ-szervezet elnökévé válaszották. Az 1956-os ellenforradalom idején részt vett a városi pártbizottság székházának fegyveres őrzésében. 1956- 1959 között a városi pártbizottság tagja volt. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 73, 99,100, 129, 131, 151,154, 155, 156, 160, 186, 197, 239, 241, 252, 271, 272, II. 35, 63, 65, 84, 101, 199, 216, 237, 238. ERDEI FERENC (Makó 1910. december 24.—Budapest 1971. május 11.) Hagymakertészettel is foglalkozó paraszt-családból származott. A makói református elemi iskola elvégzése után a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Nem volt eminens diák, de néhány tantárgy — történelem, irodalom, biológia -— iránt nagy érdeklődést tanúsított. A hagymakertészek, a parasztság élete, sorsa, jövőjének kérdései már felsős gimnazista korában szenvedélyesen izgatták. 1929. őszén nyert felvételt a szegedi egyetem jogtudományi karára, ahol elsősorban közgazdaságtannal és szociológiával kezdett foglalkozni. 1930 őszén a parasztság sorskérdései iránt érdeklődő egyetemi társaival megalakította a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. Csoportjuk a 30-as évek haladó értelmiségi ifjúsági csoportosulásainak legfontosabbika, amely egyik forrásául szolgált a falukutató mozgalomnak. A csoport tagjai bejártak a szegedi munkásotthonban, együttműködtek a szociáldemokrata pártszervezetben tömörülő baloldaliakkal, a kommunisták irányításával működő ifjúsági csoporttal. Már 23 éves korában a fennálló társadalmi rend elleni izgatás vádjával kéthónapi fogházra Ítélték. Egyetemi évei alatt kibontakozott szociográfiai munkássága: első tanulmánya, Királyhegyesről írott gazdaság- és társadalomrajza 1931-ben jelent meg a Századunk c. folyóiratban. 1932-ben a Népünk és Nyelvünk c. szegedi folyóirat hasábjain cikksorozatban elemezte a makói tanyarendszerjellemzőit, majd 1934—35-ben megjelentek ugyané folyóiratban a város társadalomszerkezetével foglalkozó tanulmányai. 4