Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

CSER JÓZSEF (Makó 1879. szeptember 10. — Makó 1952. május 7.) Cipész. Az első világháború idején orosz fogságba esett. Szovjet-Oroszországban bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba. Szovjet-Oroszországból 1918-ban tért haza, a polgári demokratikus forradalom győzelme, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után részt vetta makói kommunista csoport szervezkedésében, 1919. februárjában a makói munkástanács alelnökévé választották. A Tanácsköztársaság idején az április elején megtartott választások után a 11 tagú városi intézőbizottság helyettes elnökévé választják. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmi rendszer bírósága 1 évi börtönre ítéli. Kiszabadulása után rendőri megfigyelés alatt tartották. Makón a húszas évek elején bekapcsolódott a szociáldemokrata pártszervezet újjáalakítását célzó szervező munkába. Az újonnan megalakult pártszervezet 11 tagú vezetőségébe választották. A pártszervezet baloldalához tartozott, az osztályharcos szellemet képviselte. A 30-as évek közepén részt vett a helyi demokratikus ellenzék harcában, s az ellenzéki csoportosulás olyan vezetőivel is jó kapcsolatot alakított ki, mint Erdei Ferenc. Makó felszabadulása után, 1944 októberében nagy szerepet vállal a kommunista pártszervezet megalakításában, amelynek titkárává őt választják. Ezt a funkciót csak néhány hétig tölti be. Idős kora miatt a későbbiekben már nincs jelentős szerepe a helyi politikai életben. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 52, 90, 91, 118, 121, 128, 137, 247, 252, II. 3, 188, 217, 238. DIÓS ISTVÁN (Makó 1901. december 9.—Makó, 1974. augusztus 22.) Földmunkás, hagymakertész. Egész fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba: 1919-ben lépett be a földmunkás szakszervezetbe. A tanácshatalom helyi szerveinek munkáját szívvel-lélekkel támogatta. A húszas évek elején részt vett a földmunkás szakszervezet helyi csoportjának újjászervezésében és belépett az újjáalakult szociáldemokrata pártszervezetbe is. A makói földmunkások, hagymakertészek küzdelmének résztvevője, az 1929—33-as gazdasági válság idején több tüntetés szervezője, a szocialista eszmék agitátora. A harmincas években támogatja a makói demokratikus ellenzék harcát a helyi reakciós hatalom, a Horthy-rendszer, a fasizmus ellen. A szociáldemokrata pártszervezet baloldalához tartozik. 1943—44-ben a pártszervezet vezetőségi tagja. A német megszállás után, 1944. áprilisában internálják, ahonnan az év nyár végén szabadult. A város felszabadulása után részt vett a helyi közigazgatás irányításában és ellenőrzésében. A kommunista pártszervezet alapító tagja. A földmunkás szakszervezet egyik vezetője, az agrárproletárok, hagymakertészek harcának szervezője. 1945 elején a makói földosztó bizottság elnökévé választják. 1946-ban részt vesz a makói földművesszövetkezet létrehozásában. 1949-ben a Csanád megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon dolgozott, 1950—53 között a Makói járási Tanács személyzeti előadója volt. 1956-ban részt vett a városi pártbizottság székházának fegyveres őrzésében. 1956-tól az MSZMP Makói városi Bizottsága, 1954-től a Makói Városi Tanács tagja volt. 1967-ben a Szocialista Hazáért Frdemrend kitüntetésben részesült. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 241, 252, II. 35, 63, 84, 100, 215, 217, 235, 237, 238,. 3